Branding blog

Pár hónapja boldog tulajdonosa vagyok vezetői engedélyemnek. Úgy gondoltam ideje továbblépni, nézzünk autót. Felkerestem a budapesti Mercedes Pappas márkakereskedést. 

Előző héten egy drávai utcai hotelben találkoztam egy ügyfelemmel. A meeting elég korán véget ért, így jutott időm benézni a Mercedes Pappas márkakereskedésbe. Köztudott, a német autók a gyengéim (Mercedes, BMW), de mégsem szeretek beleugrani egy átgondolatlan döntésbe. Ha keményen megdolgoztam a pénzért, szeretném legjobb ár-érték arányt megtalálni, így elkezdtem szétnézni. Első autóm valószínűleg nem új lesz. Az első két évben nem tudnám megemészteni a havonta jelentkező értékveszteséget. 

Az autókereskedés hűen tükrözi a márka státuszát. Az eladótérbe történő belépés után máris egy kereskedő fogadott, akivel átnéztük a lehetséges modelleket, a Mercedes legalsóbb, valamint legfelsőbb kategóriáját. Bárki bármit mond, szerintem a Mercedes még mindig egy prémium márka, viszont, ami a prospektusok kézhezvételénél fogadott, az döbbenetes volt. Meglepődve konstatáltam, hogy 6 millió forint körüli áron már hazavihető egy A-osztályos jármű. Ez leginkább azért érdekes, mert ettől nincs sokkal messzebb egy Opel Astra, melynek kategóriája eléggé a Mercedes alatt található. Nekem mégis használt autó kell, így kimentünk az udvarra megnézni a "jahreswagen" kínálatot. Várható volt, hogy az értékveszteség vastagon meg fog jelenni a kínálaton. Így is történt. Az általam kiválasztott típus közel 3,5 millió forinttal volt olcsóbb, mint új társai. A különbözet ellenére 12-24 hónapos garanciát is vállalnak a kérdéses járművekre. A kereskedő elmondása szerint mégis voltak olyan autók, amik hónapok óta ott álltak már. Nem fér a fejembe, hogy egy olyan konstrukció, amely mind ár, mind szolgáltatások tekintetében versenyképes az egyéni hirdetések piacán is, hogyhogy nem népszerűbb.

Mivel a nap még előttem volt és több szabad órám volt, az autós élmény kis gondolkodásra sarkallt. Így taxi helyett gyalog indultam haza. Elmélkedésem tárgyát a Mercedes és a Jahreswagen szolgáltatása jelentette. Kérdés: Ha a Mercedes belevágott egy, a márkáját egyben építő és romboló szolgáltatásba, vajon a jelen helyzetet hogy lehetne erősíteni? 
Mindig mondom, a leginkább célravezető megoldás, ha megtaláljuk a saját célcsoportunkat és nekik kezdünk el kommunikálni. Hiába próbálunk mindenkihez kommunikálni, oda fogunk eljutni, hogy olyan terheket veszünk a nyakunkba, amit nem kellene. Mindig az a legjobb ásás, ha más ás. Mindig megkapom, hogy marketing helyett, mindig kommunikációt mondok, de véleményem szerint a pr és a marketing sok esetben összefügg és találkozik egymással, ha konkrét projekten kell dolgozni. A marketing és a pr is egy kommunikációt hajt végre. Szóval irányított kommunikációval úgy gondolom a Jahreswagent nagyon jól fel lehetne fejleszteni. Baráti körben megkérdeztem az ismerőseimet, ha használt Mercedes kellene nekik, hol keresgélnének? Tizenöt barátomat (25-40 éves korosztály) kérdeztem, de a Jahreswagen csupán KÉT alkalommal jött elő. Tehát nemhogy a célcsoporthoz nem jut el a használt autó szolgáltatás híre, még lehetséges lehetőségként sem tűnt fel. Gondolom egy akkora vállalat, mint a Mercedes nem engedheti meg magának, hogy nélkülözze a marketingesek munkáját, de ha ez így van, csak a kutya várhatja a sült húst a szájába, nekünk, embereknek kell kisütni a zsákmányt. 

A Jahreswagen egy olyan lehetőséget kínál, amellyel kiüthetjük a havi értékveszteséget, mellette kapunk garanciát is. Számszerűsítve egy jó pár millió forintot jelent, amely kitűnő lehetőséget kínál akár egy olyan célcsoport számára is, amelyet eddig nem tudott elérni a Mercedes. Hogy ez melyik, találjátok ki :) 

Szeptemberben jött a hír, megnyílt Budapesten az ország legelegánsabb üzlete, az Il Bacio.

Elég magasra tették a lécet, de több, mint egy év kitartó munkával egy kivételes szépségű üzletet hoztak létre. Az üzlet megnyitását követő egy hónapon belül én is vásároltam náluk. Amit akkor tapasztaltam, az kivételes odafigyelés, maximális türelem és vásárló centrikus hozzáállás. Az image filmekben, nyilatkozatokban folyamatosan hangsúlyozták,a legjobb csapattal, legjobb szakértőkkel akarnak együtt dolgozni. Sajnos úgy tűnik a legjobbak is hibázhatnak.

Az induláskor úgy tűnt Magyarországon is születik valami jó dolog. Az első reklámok, bevezető kampányok nagyon jól sikerültek, de azóta sorra követik el azokat a hibákat, amelyekbe elég könnyű belebukni. Személyes élményemet és víziómat szeretném megismertetni veletek. A megnyitás után minden tökéletesnek tűnt. Az ember szinte azonnal megkapta amire vágyott.

Körülbelül két héttel korábban siettem el a kirakat mellett és megláttam egy pufi mellényt, amiért 27-én visszamentem. Mivel konkrét elképzelésem volt, reméltem a vásárlás egy órába bele fog férni. Az üzletbe betérve az ajtónál fogadtak. Kabátomat elvették és az üzletház közepén lévő fogasra akarták akasztani tíz másik ugyanolyan mellé (ugyanis ruhatár volt, de megszűnt). Kérdésemre gyorsan útbaigazítottak, lementem a -1 szintre, ahol közölték, hogy tavasszal nem viselnek az emberek pufi mellényt, így már nem tartanak, de nézzek fel a 3. emeletre, hátha van még. A liftes utazásom során egy, a bolt magas pozíciójában lévő dolgozójával és egy rendkívül kiöltözött párral sikerült összeakadnom. A liftből kiérve egy eladó fogadott, aki egyszerűen nem beszélt magyarul. Mea culpa, kértem, hogy keressen egy magyarul is beszélő eladót. Megegyeztünk, hogy helyet foglalok az egyik fotelben, amíg keres egyet. Negyed óra múlva jött vissza nagy fejcsóválgatások közepette. Nemhogy magyar nyelven beszélő eladó nincs, egyáltalán nem talált szabad eladót (miközben jól látható módon rendkívül kevés vásárló volt). Nem volt probléma, hamarosan arra sétált úriember, aki nem is tudott angolul. Érdekes, két emberért már találtak olyan eladót, aki beszélt magyarul. 20 perc után elkezdtünk vásárolni. Pufi mellény nem volt, rendelni nem lehet. Kifelé ajánlották, hogy nézzem meg a KIÁRUSÍTÁST(WTF?!). Korábban nem kevés pénzt hagytam már az Il Bacioban, de úgy látom a VanGraafban nagyobb figyelmet kapok, mint egy szuper prémiumnak mondott üzletben.

Most a probléma egy részéről fogok beszélni, a marketingről és a kommunikációról.Meggyőződésem, hogy az Il Bacio dolgai nagyon rossz irányba mennek. Szerény véleményem szerint a probléma elég összetett, de alapvetően jól látszik, nincsenek tisztában a saját célcsoportjukban. Röviden a következő mondattal tudnám kifejezni a helyzetet: Ügyesen kivetni a hálót csupán fél siker, ha nincs víz a közelben. Ilyen esetben nem kommunikálunk úgy, hogy mindenki célcsoport, amikor egyszerű lenne feltérképezni a tömeg releváns részét. Ha célzottan működne a kommunikáció, az üzletházban nem csak lézengő embereket látnánk. A célcsoport ismeretének hiányát a kommunikáció és a marketing teljes félrekoordinálása mellett, az akciók is jól reprezentálják. Ha tisztában lennének kiket kellene megfogni, tudnák, hogy az akciókkal, kiárusításokkal egyszerűen csak elriasztják azokat, akik eddig be sem mentek. Hiszem, hogy jobb kommunikációval, marketinggel egy aranybányát lehetne csinálni az Il Bacioból. 

Természetesen lehet lassan enni, ha neked van a legnagyobb kanalad, de semmilyen értelemben sem szabad feladni a kezdeti lelkesedést. Korábban minden vendégre jutott két eladó, most pedig csalódottan vettem észre, hogy az ügyfél nem érték, csak egy megtűrt személy a sorok között. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy a lelkesedés, vagy a pénz fogy. Ebben az esetben a motiváció egy lényeges kérdés Fel kell térképezni, hogy a vásárlót mi motiválhatja, hogy belépjen az üzletbe. Miután ez megvan, nem lenne nehéz dolog beterelni, kiszolgálni őket, valamint növelni az értékesítést. Ezzel a vásárló centrikus értékesítéssel akár az elégedettséget, vásárlások számát is növelni lehetne. 

Sajnos hazánkban a prémium fogalma a polgári réteg felső részének elenyésző mérete miatt még csak kialakuló félben van. Az irány jó, de hova fejlődni...

Úgy gondolom minden embernek vannak olyan példaképei, szent tehenei, akikre felnéz szakmailag (emberileg is). Hál' Istennek olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy több ilyen személlyel személyes, baráti kapcsolatot is ápolhatok. Nagyon hálás vagyok, hogy tanulhattam tőlük, ezért szeretném röviden bemutatni azokat, akik nagy hatással voltak, vannak rám. 

Barna László

Véleményem szerint Barna László az ország egyik legjobb kommunikációs és kreatív startégája, másodállásban a legismertebb esküvőmarketing specialista, hazai ceremóniamester. Baráti kapcsolatunk egészen 2010-re vezethető vissza, mikor a Generál Médiánál együtt dolgozhattunk. Egészen fiatal korától kezdve dolgozik de saját elmondása szerint esküvői szakmába beleszületett. Eddig számtalan iparágban fordult meg, pályafutását pedig számtalan siker övezi. 

Héjj Szilárd

Az országban leginkább csak MarketingArcként ismert Héjj Szilárd kitűnő kommunikációs, marketing stratéga, aki jelenleg freelancerként partnerek százainak segít életben maradni egy folyamatosan változó, gyors világban. Vendégelőadóként konferenciákon, valamint a Corvinus Egyetemen találkozhattatok vele. Én rendkívül hiszek a sorsszerűségben. Körülbelül másfél éve ismerjük egymást személyesen, de már az első találkozó alkalmával megtaláltuk a közös hangot. Az együttgondolkodás és tervezés hatására elmondhatom, hogy nem csak baráti, de üzleti kapcsolatba is kerültünk. 

Szatmári Elemér

Elemérrel teljesen spontán futottunk össze egy MeetOff kapcsán. Megismerkedésünk elején saját maga mesélt szakmai pályafutásáról. Ő a legjobb példa arra, hogy megfelelő kitartással, hittel és időgazdálkodással elképesztő teljesítmény érhető el. A hosszú évek során rendkívüli tapasztalati, tudásbeli tőkére tett szert. Rendkívül tiszteletre méltó, hogy mindent saját erejével, munkájával ért el. Elemér már sok iparágban megfordult, számos márka bevezetésében, kialakításában segédkezett, véleményére pedig rendkívül sokan kíváncsiak. 

Perlaky-Papp József

Sajnos Perlaky Papp Józseffel személyesen még nem sikerült találkoznom, mégis rendkívül sokat tanultam tőle. Azt hiszem kevesen vagyunk, akik nem a BKF-en tanulnak, mégis szinte az összes publikációját, szereplését, cikkét látták, olvasták. PR, Krízis stratégaként rendkívül sok helyen találkozhatunk a nevével, de nem utolsó sorban a Budapesti Kommunikációs és Üzleti főiskola docense, valamint a Magyar Public Relations Szövetség elnökségi tagja. 

Ma rátaláltam egy olyan hírre amely példaként kell szolgáljon mindenkinek. 

Király Tamás 1972 és 1982 között Universal együttes dobosa volt, de dobosként feltűnt a Color nevű formációban is, egy ideje pedig az EMI lemezkiadó kreatív igazgatójaként tevékenykedik. Zenész múltja, valamint gyermekei sikerei nagy mértékben hozzájárultak hírnevéhez, de a TV2 műsorai kapcsán egyre többször láthatjuk újra a magyar médiában. 

A Dal 2014 műsorban Király Tamás gyermekei is versenyben voltak, hogy képviselhessék hazánkat Dániában. A versenyben végül Kállay-Saunders András jutott tovább Running című dalával. Király apuka sajnos nem tudta megemészteni, hogy gyermekei alulmaradtak, haragját pedig a Facebookon próbálta levezetni. A győztesnek 10 pontot adó  Rúzsa Magdolnát a következő bejegyzéssel osztotta ki:

Tetszik a "mű"vésznő, habár én inkább egy orrhangú kóris­tának hívnám. Ha lehetősége lenne újraszületni, még akkor is vérátömlesztésre lenne szüksége, hogy megközelítse Lindát. Opportunista seggnyaló!

Röviden a következő idézettel tudnám kielemezni a bejegyzést: "Ha gyorsan akarsz menni, csak olyan lóra ülj, amelyik mozog!" Megkérnék mindenkit, hogy csukja be a szemét és mondja el az utóbbi két Megasztár, valamint X-Faktor győztesének a nevét. Borítékolható, hogy az emberek többsége nincs tisztában a nevekkel. Rúzsa Magdolna egy a kevesek közül, aki a kezdeti hype-ot meglovagolva képes volt felszínen maradni. Nem próbál celebkedni, semmi egyebet nem csinál, mint énekel. Király Tamás a bejegyzésével nem csak női mivoltát, hanem megkérdőjelezhetetlen szakmai sikereit is megsértette. 

Rúzsa Magdolna jelenleg a Facebookon 174,570 követővel rendelkezik, de bizonyos vagyok abban is, hogy szép számmal vannak olyanok, akik nem szeretik a hangját. Ez így van jól, nem lehet mindenkinek ugyanolyan az ízlése. A Király család ezzel szemben hátrányt élvez. A család bármely tagjának nyilatkozatai kihathatnak a többiekre. Király Linda, Viktor, Tamás neve annyira összeforrt, hogy a mainstream tömeg számára lényegtelen a keresztnév, a család a lényeg. A bejegyzésnek három hatása lehet:

• Magdolna kedvelői még inkább elfordulnak a Király családtól.
• Akiknek nem tetszik Magdaléna zenéje közelebb kerül Királyékhoz.
• A Király család kedvelői fordulnak el a bejegyzése stílusa miatt.

Végeredményben a bejegyzés hatására elég sok kritika jelent meg a művész úrral kapcsolatban, melyben elsősorban a stílust kifogásolták (mellesleg nem véletlenül). A következmények figyelembe vétele nélkül ebben a helyzetben a megoldás az lenne, ha Király Tamás személyesen követné meg Rúzsa Magdolnát és kérne elnézést, akár nyilvánosság előtt. 

Sem personal branding, sem pedig a hitelesség szempontjából nem előnyös egy ilyen bejegyzést megírni. Soha nem alázunk meg senkit emberi mivoltában, pláne nem egy hölgyet. Ebben a szituációban, ha Király Tamás úriemberként viselkedett, volna, akkor a problémát face to face rendezik, nem pedig a Facebookon kezd kiabálni. Ízlés terén soha nem szabad vitát nyitni, ha csak nem szól egy-egy ésszerű érv valamelyik lehetőség mellett, ellen. (az említett helyzetben az ízlés nem lehet vita tárgya!) 

Gyakran találkozok mostanában a Sólyom Airways témájával. Sokan még mindig sírnak, hogy miért nem sikerül összehozni egy nemzeti légitársaságot. Nézzük meg milyen problémák voltak...

2013 első felében már hallani lehetett olyan hangokat, amik azt súgták készül valami itthon. Maradjunk annyiban, az egész 2013 év közepén kezdődött, amikor a világsajtó felkapta a Sólyom névre keresztelt StartUp-ot. Ekkor alapították meg a holdingot, a különböző cégeket. Augusztusban hirdették meg az első állásokat is. Gyorsan foglaljuk össze mit tudunk:

• 2013 elején kezdték el tervezni a Sólyom Airways-t. 
• Elvileg találtak üzleti befektetőt
• Júliusban megtartották az első sajtótájékoztatót
• 700 főt akartak első körben felvenni
• Máig nem lehet pontosan tudni, de hozzávetőlegesen 4-6 géppel akartak számtalan desztinációra repülni
• Találtak egy nagy vagyonnal rendelkező befektetőt valahol a Közel-Keleten

2013. júliustól induljunk... A média elég jól felkapta a Sólymot, szinte mindenki tudta már, hogy mi is lesz az a Sólyom Airways, de egy probléma volt. A legtöbb vállalkozás indulásánál komoly hiba, hogy elfelejtik, a tömeg információra éhes. Mindenki csak spekulált a kiszivárgott információk alapján. Egy ekkora méretű projektnél egyszerűen nem engedhető meg a kicsinyesség és a hiba lehetősége. Az elején beleestek a hazai vállalkozók általános hibájába. Legtöbben itthon polihisztoroknak hiszik magukat. Hiába van pénzük tanácsadókra, szakemberekre, mert túlságosan elbízzák magukat. Máig nem tudjuk valójában volt e befektető a Közel-Keleten, de annyi biztos, még akkor is, ha saját zsebből finanszírozták a projektet, egy normális kommunikációs tanácsadóra szükség lett volna. Augusztusban érkeztek meg az első álláshirdetések. Ebben az időben tűnt fel körülbelül KÉT alkalommal a cég szóvívője. Mivel annyira kevés alkalommal szerepelt, a nevére sem emlékszem.

Amit tanulságként leszűrhettünk: Nagy projekteknél nem az ügyvezető dolga tartani (a tájékoztatókon kívül) a kapcsolatot a sajtóval. Törekedni kell arra, hogy az információ éhes tömeg ne spekuláljon, hanem kapjon kevés, de hivatalos információt.  ("Jobb egy biztos ellenség, mint két bizonytalan barát") 

Menjünk tovább, nem ez volt az egyetlen probléma. Annyira hiteles képet alkottak az ügyvezetők, hogy mindenki elhitte nekik a befektetővel, valamint az üzleti tervvel kapcsolatos nyilatkozatokat. Nem titok, én is jártam az egyik alapító Városligeti fasoron lévő irodájában. A profizmus látszatát keltette mindaz, ami ott fogadott. Légitársaság, utána két héttel már cukrot akartak árulni lekvárral egy olyan cég partneri együttműködésével, amit a sajtó a bejelentés után pár órával elkezdett szétszedni kétes ügyleteik miatt. Ezzel párhuzamosan már jöttek az új hírek, az első gép hazautazását kölcsönökből kellett fedezni, hiszen a befektető elvileg felületette őket. A korábbi nyilatkozatokkal ellentétben elvileg még Németh Lászlóné is komolytalannak nevezte az üzleti tervüket. Semmi védekezése, semmi nyilatkozat nem jött utóbbi hárman krízishelyzet megoldására. Nyilatkozat és cáfolat híján pedig gyorsan veszítettek a hitelességükből.

Nem kell folyamatosan a sajtóban szerepelni, de figyelni kell az eseményeket. Csak a celebek tehetik meg, hogy nem nézik a kritikát. Viszont, ha kialakul egy-egy krízis helyzet, azonnali reakcióra van szükség. Mindig ki kell állni a vállalkozásunk mellett és a potenciális tömeg hitét erősíteni. Cáfolat hiányában megerősítjük a híreszteléseket. 

Alapjában abból kell kiindulnunk, hogy máig nem tudjuk valójában mi volt a sztori hátterében. Légitársaság, vagy valami olyan mutyi, amit jobb, ha nem akarunk tudni? Tulajdonképpen mindegy. Ami az utolsó nyilatkozatból Lucsik János szájából elhangzott elsőre döbbenetesnek tűnhet. Tulajdonképpen a cégtársai úgy kiforgatták a cégéből, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, mégis tovább dolgozik velük. Nagy projekteknél, 100 millió felett nem lehet veszteséget úgy realizálni, hogy megsértődök... Nincs ilyen. Ami szerintem történt, hogy így, vagy úgy buktak kicsivel több, mint 100 milliót az üzleten, de a történtek ellenére mégis együtt dolgoznak, hiszen együtt nagyobb esélyük újra próbálkozni és olyan nyereséget termelni, ami vissza fogja hozni a bukásuk árát. 

Következő cikkben folytatom...

Nem olyan régen válaszút elé érkezett az életem. Kaptam egy kedvező ajánlatot. Röviden annyit mondanék róla, hogy nagyon kedvező volt, de nagy áldozatot kellett volna hoznom, ha elfogadom. 

Mostanában elég gyakran kell olyan döntéseket hoznom, amelyek egy ember életében maximum egyszer-kétszer fordulnak elő. Ezekben a pillanatokban, amikor felelősen kell döntenem, egy megoldás létezik. Kedvenc filmem, az Úttalan út, melyben Neal Oliver élete egy hatalmas válaszút előtt áll, de döntése előtt bevállal egy kalandot. Elindul egy térképen sem fellelhető úton és útközben szürreális figurákkal találkozik lehetetlen helyszíneken. A lényeg abban a gondolkodásmódban rejtőzik, amit ez a film megpróbál átadni. Egyszerűen nem lehet leírni nekem mennyit szokott segíteni egy-egy kritikus szituációban. Csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, legalább egyszer nézze meg, ha teheti. 

Tegnap előtt leírtam, hogy milyen témákra lehet számítani a továbbiakban. Ma volt pár elég érdekes beszélgetésem a Sólyom Airwaysről. Annyira hihetetlen, hogy a legtöbben még mindig olyan dolgokat képzelnek egy bedőltnek tűnő hazai üzlet mögé, ami hihetetlen. Nem baj, tisztába kell tenni a dolgokat. Erről fogok írni legközelebb érthetően, hogy mindenki átlássa a történéseket. 

Sokan nagyon nagy tévhitben élnek... Azt gondolják, hogy a marketing távol áll az értékesítéstől. Szeretnék rácáfolni arra, hogy egy jó marketinges nagyságrendekkel több hasznot termel, mint saját bekerülési költsége. 

Kicsit távolabbról szeretném kezdeni a dolgokat. Magyarországon egyre inkább azt tapasztalom, hogy minden iparág elkezdett a saját szaknyelvén kommunikálni és elvárás lett, hogy ezt a befogadó közönség is megértse. Jön a konverzió, edm, dm, ATL, BTL és egyre jobban kezd kirajzolódni, hogy a hazai KKV szektor és a potenciális szolgáltatók között egy nagy szakadék alakult ki. Megpróbálom magam egyszerűen és nagyon általánosan kifejezni. Ahogy egy cikkel korábban leírtam, a főiskolák ontják ki magukból a mainstream tömeget, akik csak beolvadni képesek. A fiatal lexikális emberek, a lexikális buta cégekkel tudnak csak kommunikálni. Kell sajnos tapasztalat, hogy minden korú ember problémáit megértsék. Éppen ezért, aki nagyvállalati szinten szocializálódott nem lesz jó KKV tanácsadó (sem üzletfejlesztés, sem pedig marketing területén)

Mi a különbség?

Szögezzük le, Magyarországon a legtöbb vállalkozás világpiaci mércével nézve még akkor is KKV, ha itthon nagyvállalatnak mondjuk. Nagyvállalati szemszögből léteznek azok a töltelék emberek, akik végrehajtják az utasításokat, esetleg kampányokat terveznek és egy adott büdzséből gazdálkodnak. Ha egy kampány nem sikerült, nem volt olyan jó hatása, nem jelent problémát, a büdzséből még kijön kétszáz hasonló. Ennél fogva ellaposodnak és nincs rajtuk az a kényszer, hogy a pénzükért dolgozzanak. Sajnálom az általánosítást, de nagyon kevés helyen működik másként a dolog. KKV szintjén ez úgy történik, hogy minden forintnak megvan a saját helye. Egy elhibázott döntés nem a marketinges székébe kerül, hanem a cég jövőjét viszik vásárra. A dolog pontosan innen kezdődik. Nem a saját bőrét, hanem a céget is kockáztatják a döntések. 

Mi a fontos és mi a gond?

A jó KKV tanácsadónak nincs főnöke, de be kell integrálódnia a cégbe és egyenrangú félként kell kezelje az adott szituációban a legnagyobb ügyfelét, a megbízóját. Ha a megbízóval SEM tud szót érteni a delikvens, hogy lenne elvárható, hogy egy céges partnert megértsen? Az integrált gondolkodás még a hatékony reklámok készítésénél is fontosabb. Akinek nincs integrált gondolkodása, az a mostani megváltozott piaci környezetben nem fog tudni talpon maradni. Az integrált gondolkodás hiánya akkor is komoly problémákat okoz, ha a tanácsadó tapasztalat híján nem képes átlátni a cég teljes struktúráját, az ügyvezető gondjait. 

Sok ügyfelemnél tapasztalható volt, hogy az adott cégnek az értékesítése, pénzügyi teljesítése még sehol nem volt, de a marketing szárnyalt. Szinte mindenki tudta, hogy az adott piacon jelen van a gyártó, de mégis volt valami probléma, amiért nem vették a termékeiket. Éppen itt van a probléma, hiszen a különböző osztályok külön dolgoznak és a legtöbb nagyvállalatnál nem hívják össze a különböző osztályok képviselőit workshopokra, vagy brainstormingokra.

Sokszor látom, hogy a KKV tanácsadók ahelyett, hogy sokszínű, reszponzív tudást adnának át, az ügyfél fejében kialakítják azt a szemléletet, hogy nélkülük a cég nem képes működni. Tapasztalatom szerint a legtöbb ügyfelemnél egy hármas probléma volt megfigyelhető:

• Az ügyfél a saját területének kitűnő szakértője volt, de be volt szűkülve a látótere
• Mindig volt egy-két olyan személyiségi probléma, ami hátráltatta a feladatban
• Mindig egy félelemből épített falba ütköztem egy-egy új stratégia alkalmazásánál 

Az én felfogásomban a jó tanácsadó olyan, mint a Jolly Joker. Ha a kártyajátékokra visszagondolunk, akkor a Joker mindig csak segített a játék megnyerésében, de mindig érdemesebb volt letenni. A tanácsadók pontosan ilyen Jolly Joker emberek. Azok a piaci szereplők, akiknél a tanácsadók 5-6 éve jelen vannak, de még mindig nem tudták a Jokert letenni, pontosan az figyelhető meg, hogy a tanácsadók egy függőségi szituációt kreáltak a fejében. Lehet, hogy megy a cég, lehet, hogy minden látszólag rendben van, de a tanácsadó még mindig komoly pénzeket fizettet az ügyféllel, mert azt akarja elhitetni, hogy nélküle nem jönnének hasonló sikerek. Pedig, ha a munkáját jól végezte volna el, akkor egy kitűnően működő üzletet és vezetőt hagyna maga után. Pont olyan ez, mint egy tanfolyam, vagy gimnázium. Az ügyvezetőnek azt kell átlátnia, hogy a KKV tanácsadó nem csak egy adott projektre vonatkozóan kell dolgozzon. Egy széles körű tudást kell átadnia, ami átültethető az adott problémára, de a jövőben már egy új szemlélettel fogja nézni a világot. Éppen ez a látásmód az, amiért érdemes belevágni.

Biztos fájni fog, de mi lesz utána...

Első körben, amíg meg nem jönnek az első sikerek be kell fektetni, ez tény. Sokszor látom, hogy emberek, akik tanácsadónak mondják magukat, potom pénzért, határozott időre elmennek segítséget nyújtani. Hogy átlássuk a dolgot elmondom mi a bajom ezzel. Egy vállalkozás, amikor megbíz ez tanácsadót nem az új munkatársat veszi fel, hanem az új külsős munkakörrel rendelkező, határozott időre alkalmazott partnert. Mivel határozott időről van szó, a költségek kalkulálhatóak, pontosan ezért jó tanácsadót bóvli kategóriában ne keresgéljünk. Onnan fogjuk tudni, hogy a munka sikeres volt, hogy a határozott idő utolsó részében a tanácsadó kötelessége háttérbe vonulni, majd a búcsú pillanata után az ügyfélnek nem szabad érzékelnie a tanácsadó hiányát. 

Most, a bejegyzés végén kanyarodnék vissza az eredeti problémához. A marketing és az értékesítés problémájához. Kis, vagy éppen nagyvállalati szinten az értékesítés és a marketing összefügg. Egy jó kampány nagyon sok pénzt képes hozni, ha mindent képesek eltalálni. Viszont egy normális világban a marketinges feladata lenne az is, hogy kielemezze a kampányokat és átlássa azokat a problémákat, amiért nem működik az értékesítés. Ezt vagy egy közös kooperáció elindításával, vagy pedig a probléma két kézzel történő elhárításával kell orvosolnia. Sajnos ez utóbbi nem nagyon szokott működni, ugyanis nincs meg hozzá a gyakorlati tapasztalat. Nem azt mondom, hogy csak tanácsadókra és marketing specialistákra lenne szükség. Inkább azzal zárnám a bejegyzést, hogyha a legtöbb cégnél lenne legalább egy olyan ember, aki kellő hatalommal fel van ruházva és átlátja a céges folyamatokat, akkor nem láthatnánk nagy vállalati csődöket. 

Az előző bejegyzésben ígértem témákat. Úgy terveztem sorrendben fogok haladni, de a mai napok eseményei átírták a folyamatot.

Rég óta dédelgetett álmom, hogy alapítok egy pr-, marketing ügynökséget. Hál' Istennek megtaláltam azt a szakembert, akivel mind emberileg, mind szakmailag tökéletesen megértjük egymást, így elstartolt az ügynökség. Már azelőtt jöttek a megrendeléseink, mielőtt megalkottuk volna a cég első digitális lábnyomait (ez még mindig folyamatban van). Szóval, hogy rátérjek a lényegre elkezdtem nyitott szemmel járni, hogy szakmailag ki a legérdemesebb arra, hogy egy dinamikusan fejlődő, modern csapatban dolgozhasson. Nem adtam fel álláshirdetést, így izgalmasabb a dolog. Olyan emberre van szükségem, aki fiatal, nem teljesen beszűkült a gondolkodása és formálható.

Ekkor jöttem rá, hogy nekem nem marketingesre van szükségem. Hogy miért?

Egy szóval kiábrándultam. Tapasztalatom az, hogy ezek a középszerű fiatalok gomba módjára szaporodnak és sétálnak ki a felsőoktatási intézményekből. Túlságosan nagy lexikális tudással rendelkeznek és a projekt alapú szemlélettől fényévekre állnak. A legnagyobb probléma nem az, hogy szakmailag képzetlenek, mert bármit meg lehet tanítani. Az igazi probléma, hogy nem is tudják, valójában mit nem tudnak. Hiába állítom őket még próbaképp is egy konkrét feladat elé, nincs meg a kritikus gondolkodás. A tapasztalt, fiatal interim rálátású emberek pedig a kicsiknek már azért nem szolgáltatnak, mert nem tudják megfizetni a tudást amivel rendelkeznek, ezért harcolnak ők is a nagyokért.

"Aki A-t mond, mondjon B-t is." Ha mindenki így gondolkodna, nem itt tartanánk. Szerencsére volt alkalmam belelátni a nyugaton alkalmazott oktatási rendszerbe és a nagyvállalati kiválasztási folyamatba. Ők tudják, hogy a marketingeseknek nem a marketing az első számú skilljük. A lényeg a szemlélet és a hozzáállás és az, hogy tudjon az ember csapatban játszani. Nyugaton ez úgy működik, hogy a vállalatok nem olyan tanulókat keresnek, akik marketing szakon végezték a tanulmányaikat, hanem neves egyetemek diákjait veszik fel a pozícióra, akiket belső, gyakorlatorientált képzésen tanítanak meg a marketingre.

Természetesen nem azt mondom, hogy a hazai versenyben minden marketinges rossz, hanem azt, hogy nagyon nehéz a mainstream tömegből kitörniük. Sokan azt mondják, hogy a marketing a céges folyamatoknak egy kis százalékát teszi ki. Ez egyáltalán nem igaz. Szinte minden, amit egy cég csinál, mutat magáról, mind hozzátartozik a témához. Ahhoz, hogy egy vállalat, kkv a legtöbbet hozhassa ki magából, fontos, hogy bevonja minden részlegét munkájába. Pontosan ezért fontos, hogy emberünk ne csak üljön, mint a tejbetök és nagyba érezze magát, hogy ő ott lehet, hanem értenie kell a legtöbb dolgot és a brainstormingok aktív részese kell legyen. Nem kell pénzügyi szakembernek lenni ahhoz, hogy üzleti tervhez hozzászóljon, de legyen rálátása a dolgokhoz. Munkáim során nagyon szeretem azt, amikor egy adott projekt, probléma megoldása közben nem csak az adott terület szakembereivel működhetek együtt. Rendkívül jó dolgok sülhetnek ki abból, ha különböző feladatkörrel rendelkező embereket workshop szerűen összeeresztünk egy-egy marketing terv kidolgozásánál. A pénzügyes, a hr-es, a programozó mind-mind más szemléletet képvisel és kialakul a káosz, amiben a marketingesnek megkell látnia az egységet és össze kell gyúrja a végső képet. A megvalósítás folyamata is hasonlóan kell kinézzen. Egy korábbi ügyfelemnél komoly problémát jelentett, hogy a marketinges nem volt képes felmérnie a büdzsé adta lehetőségeket és folyamatosan harcban álltak egymással a pénzügyesekkel. Az ilyen problémák elkerülése végett nagyon fontos, hogy a marketinges mindenhez hozzá tudjon szólni, de leginkább a marketingben legyen otthon.

Amit tanácsolni tudok, ha marketingest kerestek. Ha fiatal marketingeseket kell felvenni, akkor nem a referenciákat, eddigi eredményeket kell nézni, mert vagy traineeként szívatták valahol és sajtóközleményeket kellett fordítania, vagy jó esetben élte a kis életét (és ebben van a lényeg). Azt kell vizsgálni (egy állásinterjú közben ez nagyon jól kijön), hogy milyen alapműveltséggel rendelkezik, mit csinál szabad idejében, milyen hobbijai vannak, milyen kapcsolatrendszerrel rendelkezik.  Gyakornoki pozícióban sok dolgot el lehet sajátítani, de ez vagy szorgalom, vagy vállalati hozzáállás kérdése. Utóbbi szituációban arra kell figyelni, hogy milyen körökben engedték mozogni, mivel töltötte ki a szabadidejét. Legjobb esetben nem az fog kisülni a beszélgetésből, hogy reggel bemegy gyakornokoskodni, utána elmegy inni, bulizni, tanulni meg félholtan fog. Ideális esetben egy tudatos emberrel találkozunk. A sikeres ember tudatos mind az üzleti, mind a magánéletben. Tudja kikkel barátkozik, milyen helyekre jár, milyen zenét hallgat, mindenre pontos, egyértelmű választ ad. Nem szükséges, hogy R2D2-tőt lássuk benne, a lényeg, hogy lássuk, tudja hányadán áll magával és a világgal.

Zárásként csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy legyetek kritikusak, fogalmazzatok konkrét elvárásokat a leendő marketingesekkel szemben. A nagy számok törvénye alapján meg fogjátok találni a megfelelő ember a feladatra.