Az előző bejegyzésben ígértem témákat. Úgy terveztem sorrendben fogok haladni, de a mai napok eseményei átírták a folyamatot.
Rég óta dédelgetett álmom, hogy alapítok egy pr-, marketing ügynökséget. Hál' Istennek megtaláltam azt a szakembert, akivel mind emberileg, mind szakmailag tökéletesen megértjük egymást, így elstartolt az ügynökség. Már azelőtt jöttek a megrendeléseink, mielőtt megalkottuk volna a cég első digitális lábnyomait (ez még mindig folyamatban van). Szóval, hogy rátérjek a lényegre elkezdtem nyitott szemmel járni, hogy szakmailag ki a legérdemesebb arra, hogy egy dinamikusan fejlődő, modern csapatban dolgozhasson. Nem adtam fel álláshirdetést, így izgalmasabb a dolog. Olyan emberre van szükségem, aki fiatal, nem teljesen beszűkült a gondolkodása és formálható.
Ekkor jöttem rá, hogy nekem nem marketingesre van szükségem. Hogy miért?
Egy szóval kiábrándultam. Tapasztalatom az, hogy ezek a középszerű fiatalok gomba módjára szaporodnak és sétálnak ki a felsőoktatási intézményekből. Túlságosan nagy lexikális tudással rendelkeznek és a projekt alapú szemlélettől fényévekre állnak. A legnagyobb probléma nem az, hogy szakmailag képzetlenek, mert bármit meg lehet tanítani. Az igazi probléma, hogy nem is tudják, valójában mit nem tudnak. Hiába állítom őket még próbaképp is egy konkrét feladat elé, nincs meg a kritikus gondolkodás. A tapasztalt, fiatal interim rálátású emberek pedig a kicsiknek már azért nem szolgáltatnak, mert nem tudják megfizetni a tudást amivel rendelkeznek, ezért harcolnak ők is a nagyokért.
"Aki A-t mond, mondjon B-t is." Ha mindenki így gondolkodna, nem itt tartanánk. Szerencsére volt alkalmam belelátni a nyugaton alkalmazott oktatási rendszerbe és a nagyvállalati kiválasztási folyamatba. Ők tudják, hogy a marketingeseknek nem a marketing az első számú skilljük. A lényeg a szemlélet és a hozzáállás és az, hogy tudjon az ember csapatban játszani. Nyugaton ez úgy működik, hogy a vállalatok nem olyan tanulókat keresnek, akik marketing szakon végezték a tanulmányaikat, hanem neves egyetemek diákjait veszik fel a pozícióra, akiket belső, gyakorlatorientált képzésen tanítanak meg a marketingre.
Természetesen nem azt mondom, hogy a hazai versenyben minden marketinges rossz, hanem azt, hogy nagyon nehéz a mainstream tömegből kitörniük. Sokan azt mondják, hogy a marketing a céges folyamatoknak egy kis százalékát teszi ki. Ez egyáltalán nem igaz. Szinte minden, amit egy cég csinál, mutat magáról, mind hozzátartozik a témához. Ahhoz, hogy egy vállalat, kkv a legtöbbet hozhassa ki magából, fontos, hogy bevonja minden részlegét munkájába. Pontosan ezért fontos, hogy emberünk ne csak üljön, mint a tejbetök és nagyba érezze magát, hogy ő ott lehet, hanem értenie kell a legtöbb dolgot és a brainstormingok aktív részese kell legyen. Nem kell pénzügyi szakembernek lenni ahhoz, hogy üzleti tervhez hozzászóljon, de legyen rálátása a dolgokhoz. Munkáim során nagyon szeretem azt, amikor egy adott projekt, probléma megoldása közben nem csak az adott terület szakembereivel működhetek együtt. Rendkívül jó dolgok sülhetnek ki abból, ha különböző feladatkörrel rendelkező embereket workshop szerűen összeeresztünk egy-egy marketing terv kidolgozásánál. A pénzügyes, a hr-es, a programozó mind-mind más szemléletet képvisel és kialakul a káosz, amiben a marketingesnek megkell látnia az egységet és össze kell gyúrja a végső képet. A megvalósítás folyamata is hasonlóan kell kinézzen. Egy korábbi ügyfelemnél komoly problémát jelentett, hogy a marketinges nem volt képes felmérnie a büdzsé adta lehetőségeket és folyamatosan harcban álltak egymással a pénzügyesekkel. Az ilyen problémák elkerülése végett nagyon fontos, hogy a marketinges mindenhez hozzá tudjon szólni, de leginkább a marketingben legyen otthon.
Amit tanácsolni tudok, ha marketingest kerestek. Ha fiatal marketingeseket kell felvenni, akkor nem a referenciákat, eddigi eredményeket kell nézni, mert vagy traineeként szívatták valahol és sajtóközleményeket kellett fordítania, vagy jó esetben élte a kis életét (és ebben van a lényeg). Azt kell vizsgálni (egy állásinterjú közben ez nagyon jól kijön), hogy milyen alapműveltséggel rendelkezik, mit csinál szabad idejében, milyen hobbijai vannak, milyen kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Gyakornoki pozícióban sok dolgot el lehet sajátítani, de ez vagy szorgalom, vagy vállalati hozzáállás kérdése. Utóbbi szituációban arra kell figyelni, hogy milyen körökben engedték mozogni, mivel töltötte ki a szabadidejét. Legjobb esetben nem az fog kisülni a beszélgetésből, hogy reggel bemegy gyakornokoskodni, utána elmegy inni, bulizni, tanulni meg félholtan fog. Ideális esetben egy tudatos emberrel találkozunk. A sikeres ember tudatos mind az üzleti, mind a magánéletben. Tudja kikkel barátkozik, milyen helyekre jár, milyen zenét hallgat, mindenre pontos, egyértelmű választ ad. Nem szükséges, hogy R2D2-tőt lássuk benne, a lényeg, hogy lássuk, tudja hányadán áll magával és a világgal.
Zárásként csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy legyetek kritikusak, fogalmazzatok konkrét elvárásokat a leendő marketingesekkel szemben. A nagy számok törvénye alapján meg fogjátok találni a megfelelő ember a feladatra.
