Branding blog

Nagyon érdekes dologra hívnám fel a figyelmet. Elsősorban azoknak lesz ez a bejegyzés érdekes, akik 40, 50, vagy éppen 60 éves korukban olyan terméket akarnak eladni, amivel a mostani fiatal generációt lehet megcélozni. Jellemzően a 16-25 éves korosztályt. .

Tömören, röviden arról lesz szó az egész bejegyzés során, hogy manapság egy kis szexualitással, szinte mindent el lehet adni. Nem olyan régen kaptunk egy megbízást egy kampányra, amit nekem kellett összerakni, koordinálni. A gyártás előtti kutatás eredménye elég érdekes lett. Bár a terméknek a szexualitáshoz köze nincs, mégis ki akartunk próbálni valami újat. A siker nem maradt el, rekord bevételre tettünk szert.

A szex már nem olyan, mint régen. A 21. században már egy egész enciklopédiára való új szexuális téma jelent meg, amelyek a végsőkig feszítik a határokat és kitágítják a képzeletet. A szexuális forradalom új nemzedékét túlságosan lefoglalja ezek gyakorlása, ahhoz, hogy foglalkozzanak azzal, mit gondolnak mások kicsapongásaikról. A világ ma nagyon szókimondó, senki sem félénk már, ha az erotika kerül szóba. Ezt a generációt úgy kell elképzelni, mintha mindenki versenyezne, ki tud szélsőségesebb lenni.

A 60-as években megvolt az első szexuális forradalom, a nemek forradalma a 80-as években, aztán jött egy újabb szexuális forradalom a 2000-es évek elején. Bármikor bekapcsolod a tv-t, szexet látsz, spanok féle sorozatokat, vagy kifejezetten szexuális tartalmat kaphatsz. Több a szex a médiában, mint valaha? Szerintem igen… Az emberek egyre nyitottabbak rá és ez természetes. A média ezt szolgálja ki.

Egy liberálisabb, minden szabad kultúra azt jelentette, hogy ami valaha tabu volt, az a 2000-es évek elejére bevett szokássá vált. Az új nemzedék felhasználja a technikát, különösen az internetet és ez néha meglepő, vagy szomorú dolgokat eredményezett. Rengeteg szexuális ingernek vagyunk kitéve. Egyre több dolgot kell kipróbálnia a mai, fiatal generációnak ahhoz, hogy meglegyen az a bizsergés másnap reggel. Tetszik, vagy nem, ma már a legtöbben a saját szexuális életüket a barátaikkal beszélik meg. A tipikus, „egyszer minden jöhet” hozzáállás talán a két-három egymás mellett lévő generációk közötti szakadék kulcs pontja.

A szóban forgó második szexuális forradalom egyik megtestesítője a Szex és Newyork. Nem véletlenül… A sorozat sokak ki nem mondott vágyait hozta felszínre. Carrie és Samantha együtt legalizálták a „dugi-dugókat”, a „pókeberezést” és még sok mást. Nem véletlen, hogy a mai világban, ha valaki nyárson sültre hív, akkor ott nem feltétlenül az evés fogja a főszerepet játszani. A sorozatokon kívül említhetném akár a Madonna-Britney csókot is. Az olyan volt, mint aki kinyitotta Pandora szelencéjét.

Manapság azt hiszem a férfiak egyre nőiesebbek. Nem az Eurovision miatt. Hanem bejön a divatba, hogy a férfiak egyre szűkebb, testhez álló nadrágokat hordanak, az igazán meghatározók pedig festik a szemüket és a körmüket is. Ez nem jelenti azt, hogy valaki homoszexuális. A metroszexualitás egyre nagyobb teret kap. A metroszexuális férfi olyan hetero, aki a melegek esztétikáját utánozza. Nézzünk meg egy bulvárlapot. Csak ilyen férfiakat fogunk 80-85%-ban látni.

Simone Bienne, angol szexuálpszichológus jóslatai szerint a mostani felnövekvő generáció 5-10 éven belül nem rendeltetésszerűen fogja használni a nyilvános wc-ket, valamint egyre több szexuális problémájuk lesz.

Egy szó, mint száz, valami mást akartunk a megbízónknak adni. Megesik, hogy néha rosszul dönt az ember és pont abban a percben nem képes meghozni a jó döntést. Ezt a lépésünket ahhoz az esethez tudnám hasonlítani, amikor meglát a medve. Vannak, akik elkezdenek futni, pedig tudják, hogy mozdulatlannak kellene maradni, mégis elkezdenek futni. Pontosan ezeknek a 80-90 százalékuk hal meg.

Tehát kreáltunk egy kampányt, ahol a termék és a szexualitás egyenlő szerepet kapott. Mintha tükröt mutatnánk a célcsoportunknak. Minden egyes pont valakihez szólt. Kivétel nélkül mindenki megtalálhatta magát a kampány különböző részeiben. Nem kérdés, hogy érzelmekre hatva nagyon sok dolgot el lehet érni, de ebben az esetben kicsit kirúgtunk a hámból, az eredmény pedig a maximális elvárásokat is túlteljesítette.

Dühös vagyok... Finoman szólva is nagyon dühös. Mielőtt a konkrét történetet leírnám, egy önvallomással indítanék. Több, mint egy éve tréningezek értékesítőket, üzletkötőket (sajátjaimat, partnereimét), de még soha nem volt alkalmam ennyire mocskos emberrel találkozni, mint a mai. Akik velem eddig bármilyen üzleti viszonyban vannak tudják, hogy én azokat a megállapodásokat szeretem, ahol a partner és én is jól érzem magam. 

Miközben írom a bejegyzést hazafelé tartok és mérgesen gépelek a taxiban. Mai nap folyamán meglátogattam a nagyszüleimet. Könnyed beszélgetés, kávézás után épp indulni készülök, mikor megszólal a kapucsengő. Nagypapa szalad ki, már a távolból mondja a jóember, hogy a Telekomtól jött, havidíj felülvizsgálat ügyében. (Ez valami elmebeteg, hogy pénteken kora este dolgozik - gondoltam). Mielőtt bármit mondtam volna, nagymama utalást tett arra, hogy érdekli a dolog, hiszen magas havidíjat fizet, így beinvitálta a házba. Ekkor pillantottam meg az úriembert, aki az öltözete szerint valahonnan az NDK-ból jött fekete gumibőr cipőben, fehér zoknival megspékelve (hú apám, nagy ember lehetsz a cégnél -> nem véletlenül kommentálok!). Kitűzőjén a fotója, a neve úgy leírva, hogy alig lehetett olvasni és egy cég név: free voice (arial 12-es betűtipus). Közben fürge ujjaim az Opten rendszerében ellenőrzik a céget, de nem találtam semmit. Húhúú, ez viszont csalás szagú! Folytassuk a beszélgetést, hiszen ez egy jó tanulópénz, nagymamát csendre intve, átvettem a szót. Számlát áttekintve talált egy tételt, ami nem tetszett neki, felhívta a Telekom ügyfélszolgálatatát, akikkel baráti hangnemben cseverészett és kiderült, hogy minden rendben van. Oda sem figyeltem, nagymama zsigerből diktálja az ügyfélszámokat, jelszót, mindent. Profi értékesítőnk ekkor jön a mentőötletével: TERÜLETI KEDVEZMÉNY! Csak nála, csak most, 1000 forintot enged az IPTv árából. Idő közben elkezdtem vallatni a cégéről, valamint úgy alakítottam a beszélgetést, hogy még ő is elhitte a végén, hogy a nagymama számlája még az 1000 forint kedvezménnyel is jobb. :) Úgy számolt a számológépen, hogy mindig többet adott hozzá a végösszeghez, de ezt minden alkalommal szóvá tettem. Megfigyelhető volt, ahogy emelkedik a hangja. Adatok kiadva, emberünk körbe akart sétálni. Ekkor egy határozott mozdulattal visszanyomtam a székre, hogy beszélgessünk. (eddig a pontig csak 80%-is voltam meggyőződve a csalásról, most jutottunk el 100-ig). Kérem a részleteket. 3900 forint az adminisztrációs költség, számlát HA KÉRÜNK ad, de szerződés nincs, mert nem publikálható a kedvezmény. Ekkor már olyan hang magasságokba lépett az emberünk, amilyenben a macska tud nyávogni, ha sarokba szorítják. Utolsó dobása volt, hogy rákérdezett: Akkor most kell, vagy nem? -> Takarodjon a házból... A játszmába azért hagytam belemenni magunkat, hogy lássam egy csaló technikáját. 

Ezzel el is ment, én pedig azonnal tárcsáztam a Telekom ügyfélszolgálatát teljes körű adatmódosítást, valamint a Free Voice partnercég ellenőrzését, illetve emberünk telefonon bediktált azonosítójának ellenőrzését. Mint kiderült ilyen cég nem létezik, de vissza fogják hallgatni a telefonbeszélgetést és megpróbálnak az alapján elindulni. Adatmódosítás megtörténik, emberünknek se híre, se hamva. Természetesen én sem vagyok elveszve, 107, mindent bediktálva. Eszembe jutott, hogy a környéken sok idős ember él, valószínűleg ők a célcsoport. Gyorsan intézkedtem arról, hogy a környéken mindenkit gyorsan riadólánc szerűen értesítsünk, hogy ez a csaló, szélhámos ne tudjon több pénz kihúzni idős emberek zsebéből. 

Nagyon dühös vagyok, hogy uralkodtam magamon és nem törtem szét a fején a moslékkeverőfát. Alapvetően az a bajom, hogy annak ellenére, hogy én az üzletben kemény vagyok, de mindig megpróbálok becsületes maradni és akkor itt van egy ilyen köpcös, retro ruhás szarházi, aki képes 3900 forintért házalni és eladni a saját nevét. 

Mindazonáltal szakmai szempontból látszik, hogy gyakorlott értékesítő volt a következők miatt:

• Úgy alakította a számításait, hogy fel kelljen hívni az ügyfélszolgálatot és az elejétől kezdve baráti stílusban beszélt telefonon. Mintha ismerne mindenkit.
• A boltból elhozható szórólapokat és számlaértelmezőt lamináltatta, úgy hozta el

Amit érdemes minden alkalommal megfigyelni egy ilyen szituációban:

• Este jött (gyanús, pénteken 18:00-kor ember nem dolgozik már)
• A ruházata alapján a kávémért nem küldeném el. Műbőr (gumi) fekete öltönycipő, fehér zoknival. Ha valóban jól végezné a munkáját, akkor valószínűleg nem jelentene problémát neki egy normális cipő
• NINCS SZERZŐDÉS, SEM PEDIG ÁSZF A KEZÉBEN így akarta kifizettetni cash formájában az adminisztrációs díjat
• Ha ellenvetés van, vagy látszik, hogy valaki otthon van a témában, támadó álarcot vesz fel
• Meg akarta nézni a set top boxokat -> visszanyomtam a székre, nem sikerült

Azt ajánlom mindenkinek, hogy figyeljen oda ezekre a dolgokra és ne feledje, hogy BÁRMIKOR kérhet visszahívást, gondolkodási időt. Ha nem vagyunk legalább 90%-ban biztosak az üzletben, akkor ne kössük meg. Mindig alkalmas az ügyfélszolgálat az értékesítő ellenőrzésére. Két perc alatt visszaigazolnak bárkit.  Ne féljünk megtenni ezeket a dolgokat, hiszen örök igazság, hogy AKINÉL A PÉNZ VAN, AZ DIKTÁL!

Minap sétáltam az Árkádban. A történethez hozzá tartozik, hogy szórakoztató elektronika szempontjából abszolút Panasonic párti vagyok, így Sony márkaboltba csak szökő évente egyszer tévedek be. Most megtörtént.

Sétálok haza az Árkád 2-ből, egyszer csak meghallottam Avicii Addicted to you c. zeneszámát valami elképesztően jó minőségben. Szemem fürkésző tekintete elkezdte keresni a hang forrását, amely a boltból hallatszott ki, így besétáltam. Már jó ideje keresek egy jó bluray házi mozit lejátszót, éppen azt próbálgatta egy kínai honfitársunk. Felére csavarta fel a lejátszót, de szinte már az egész bevásárló központ azt hallgatta.

Nyilván nem arra gondoltam, hogy a nappalimban hogy szólna, hanem megfordult a fejemben, hogy mennyire lejárt a szórólapok osztogatásának, valamint az azokon szereplő kuponok ideje. Ezzel, egy szuper üzenettel szvsz tökéletesen be lehet vonzani a vásárlókat. Bár egyáltalán nem volt tudatos eszköz, mégis tökéletesen lehetett alkalmazni. Mikor másik zeneszámot próbálgattunk özönlött be a nép.  Este, zárás előtt szinte mindenki zombi hangulatban tolta be magát a boltba és mindenki fürkészőn, érdeklődően jött szórólapért, prospektusért. Azt gondolom ekkora spontán marketinget szökő évente egyszer lehet megvalósítani. 

Ha visszagondolok, akkor erre jó példa, ahogyan az IlBacio elgázosította az Andrássy utat és senki nem tudta, hogy éppen melyik parfümériában robbantottak. Ezzel a bejegyzéssel arra akartam felhívni a figyelmet, hogy nem biztos, hogy mindig piciben kell gondolkodni. Az internet nem biztos, hogy az a globális tér, amivel egy bolt eladásait tudjuk ösztönözni, hanem a legjobb, ha a leendő ügyfelek megszólítjuk valamilyen üzenettel és úgy vonzzuk be őket. 

Annyira érdekes, szinte minden nappal egyre betegebb, szerencsétlen, alpári reklámokkal találkozhatunk (nem csak a televízióban). Hol a határ? Meddig lehet folytatni? Hol van az alpáriság határa?

Ha Ádámtól és Évától akarom kezdeni, akkor első körbe tisztázni kellene, hogy mi az a reklám. Egyszerűen az a lényeg, hogy megalkotjuk a saját üzenetünket, amit úgy formálunk, úgy díszítünk, ahogyan azt mi szeretnénk, szem előtt  tartva, hogy azt mutassa, amit magunkról szeretnénk mutatni. Ezt követően elhelyezzük egy médiumban úgy, hogy az átüssön. Azért kell megfűszerezni valamivel, hogy az érdekesebb legyen, mint maga a kontextus. 

Kicsit idézni fogok egy korábbi bejegyzésemből, sajnálom, de valóban az a helyzet, hogy Magyarországon mindenki álomfizetést, álommunkahelyet, álomnyaralást akar. Ne legyünk álságosak, ez a világ minden táján így van(!). Minden az álmok kielégítésének érdekében történik. Ezt reklámozzák a buszok oldalán, a tv-ben: vedd meg álmaid telefonját, autóját. Természetesen ezzel a "parasztvakítással" elég jó médiakampányokat tudnak csinálni. Nem egy esetben reklámoznak hitelkonstrukciókat, személyi kölcsönöket.

Nincs ezzel semmi baj, mindenki a saját életének a kovácsa, el lehet dönteni, hogy kell e az adott termék, vagy nem. Erre vannak a marketingesek, ahogy minden kommunikációs csatornát kihasználva 0-24-ben próbálják támogatni az értékesítést. Most maradjunk a tv reklámoknál. Ahogy fent leírtam, arra kellene törekedni, hogy a mi üzenetünk színesebb, érdekesebb legyen a kontextusnál. Úgy tűnik ezt sokan elfelejtették, ezért jó mostanában Aldi, Dove, P&G stb. reklámokat adásba tenni bármikor. Én azt látom, hogy egyre alpáribb, mocskosabb, semmire kellő reklámok mennek mostanában és nemhogy ezt a trendet megszakítanák, beállnak a sorba. Annak idején az SZDSZ "leveszem a melltartóm" kampánya, vagy éppen a 4K! reklámfotóját is említhetném, amivel sikeresen elveszítették a parlamentbe való bejutást. 

Eladom az óvodás kisfiam bugyikék politilén csúszásgátlós hápikacsás kiskádját, vagy éppen az Egyesült Államokban fut egy olvasást népszerűsítő kampány meztelen hölgyekkel. 

Nem azt akarom mondani, hogy nem lehet így reklámozni, hanem éppen az ellenkezőjére akarok kilyukadni. Így lehet átlagosan reklámozni, mert éppen ez a trend, csak éppen nem biztos, hogy a negyedik hasonlónál az illető nem veszi a kezébe a távkapcsolót. Az alpári (bár ez még annyira nem) reklámból az utóbbi egy évben egyetlen gyártó tudott nagyon jól kijönni, a Renault. Ahogy bemutatták a reklámjukat, a hatóságok le is tiltatták. Az esetet követően pedig milliók tapadtak a Youtube-ra. 

De hol a határ?

Mindennek megvan a saját határvidéke. Az agyunknak, a reklámoknak, az embereknek. Sokan mennek, hogy felfedezzék a csillogás, vagy éppen a szesz és a drogok világát, de folyamatosan becsapjuk magunkat. Létrejött az online, amivel megint csak áltatjuk magunkat. Álomszolgáltatásokat mutatnak, de a kaktusz virága is csak arra való, hogy közelebb hajolj. Ha már arra megyünk, hogy eladjunk, csináljuk tökéletesen. Nem kell a mainstream/fősodrású trendeket követni, ha reklámokról van szó. Minden esetben a néző jelenti a határvidéket. Elkapcsol, vagy sem. Legtöbbször egy eladásra, népszerűsített reklámokat az értékesítésen lehet lemérni, de sok esetben a józan ész használata hiányzik a dolgokból. Utólag derülnek ki a problémák, de kilőtt nyílvesszőt már nem lehet hegyezni. 

Mi a jövő?

A közeljövőben én úgy látom a reklámok át fognak alakulni. Visszafogott, nyugodt, némely esetben elegáns megjelenésekkel fogunk találkozni. Ezzel lehet a zaklatott áramlatból kikerülni. A Vodafone legtöbb esetben életérzést értékesít a reklámokon keresztül. A storytelling egyre jobban felértékelődik. A jövőben az én olvasatomban elképzelhetőnek látom, hogy a gyengédebb érzelmekre ható, storytelling reklámok vegyék át a főszerepet. Természetesen, ha már ezekkel lesz telített a piac, újra cserélődni fog. A bejegyzés végén két reklámra hívnám fel a figyelmet, amik jól tükrözik mindazt, amit vizionálok. Az első a Vodafone visszafogott, nyugodt reklámja, amit Ludovico Einaudi dalával szerintem tökéletes lett, valamint a P&G reklámja, ami két évvel ezelőtt sokak szemébe csalt könnyeket (szintén Einaudi zenéjével):

Reggel a mailboxomba érkezett egy vicc. Bár nem teljesen valósághű, reggeli órákban "sírvaröhögős":

Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette.
Egyik nap megáll mellette egy metálszürke Audi. A vezetője egy Armani öltönyös, magabiztos fiatalember.
Megkérdezi a pásztort:
- Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet?
A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és nyugodtan azt mondja:
- Rendben.
A fiatalember odamegy az Audihoz, összeköti a mobiltelefonját a notebookjával, az Interneten felmegy a
NASA oldalára, GPS helymeghatározójának segítségével letölt egy megfigyelő műhold képet a környékről, megnyit egy adatbankot, egy szkennelő-programmal, ír gyorsan egy szoftvert, mely összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas
tanulmányt készít, kinyomtatja, aztán odafordul a pásztorhoz és azt mondja:
- Pontosan 117 juha van itt a környéken.
- Igaza van, - válaszolja a pásztor. - Válasszon ki egy juhot magának.
A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az Audi csomagtartójába.
A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik, aztán megszólal:
- Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja?
A fiatalember nagyképűen rábólint. A pásztor erre azt mondja:
- Maga tanácsadó.
- Honnan jött rá? - kérdezi az.
- Nem volt nehéz. - feleli a pásztor.
- Először is: idejön anélkül, hogy bárki is hívta volna.
Másodszor: egy juhot akart fizetségül azért, hogy megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam.
Harmadszor: fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom.
Úgyhogy most adja szépen vissza a pulikutyámat.

Annyira népszerűek manapság a startupok, de tegyünk egy próbát. Soroljunk fel (szakértőknek nem ér játszani) tíz olyan startupot, amelyik az utóbbi két-három (max négy) évben alakult és meghatározó lett vagy a magyar, vagy a nemzetközi piacon. 

Én személy szerint a Prezit, Tresoritet, Soldot (amit ügyesen el is adtak), Ivankát, valamint az én személyes kedvencemet, az x-kekszet sorolnám fel. Nagyon nem nagyon tudok több olyan szereplőről, aki egyből olyan sokat elért volna, mint Ők. A startupnak, mint vállalkozói életmódnak van egy alapvetése. E szerint van egy jó ötlet, amire akár az összes pénzemet rá merném bízni, annyira hiszek benne. Ezzel a hittel vadászok befektetőre, aki, ha ügyes vagyok kopogtatni fog egy rakás pénzzel és pár éven belül (nyereséggel) kér vissza. Annak érdekében, hogy saját magát be tudja biztosítani (néhány esetben többségi) tulajdont kér a cégben. A pénz így is kockázati tőke lesz, vagyis benne van a rizikó, hogy el fog bukni. 

Annak idején, amikor saját ötletemet kezdtem el építeni, engem is felkapott ez a startup hullám. Volt egy jó ötletem, találtam egy konferencián két befektetőt 15, illetve 30 millió forinttal. Befektettek volna az ötletembe, de a teljes nyereség 89%-ára tartottak igényt az első három évben. Mivel az üzleti tervben nem 45 millió, hanem nagyságrendekkel nagyobb nyereség szerepelt egyértelműen jól jöttek volna ki a dologból. Ez a pénz lett volna szükséges az indításhoz, de nemet mondtam, mert megoldom máshogy az indulást. Viszont sokak számára az indulás első löketét ez jelenteni, mert a befektetett összeg ad egy alapvető biztonságot. Egy startup egy teljes embert kíván, akinek nem szabad mellette haknizni, másodállást vállalni, hanem minden nap azon pörögni, hogy az ötletet hogyan lehet vinni a bankba. Ergo, ha van egy biztonsági tőke, nem kell az életszínvonal rohamos csökkenésével számolni. 

Beszéljünk a lényegről, vagyis arról, hogy miért olyan nehéz befektetőt találni egy induló céghez. Van egy jó ötlet, de nincs anyagi, kapcsolati tőke, amiből lehetne építkezni. Ezek nélkül befektetőt is nehéz találni, azok a lehetőségek, amik arra lennének hivatottak, hogy ezeket a vállalkozásokat elősegítsék, évekkel előre le vannak már "zsírozva". Tehát már a befektető megtalálása sem egyszerű, nem beszélve arról, hogyha találunk egyet meg is tudjuk győzni. Több kollégával és befektető ismerőseimmel beszélgetve úgy látjuk, hogy manapság a befektető szerepe egyre inkább felértékelődik. Azokat a startupokat, akik teljesen kilátástalanok egyre inkább megpróbálják az utolsó szálig kisemmizni a befektetők a lehetséges legmagasabb realizálható hozam érdekében. Sajnos erre konkrét példák vannak. Személyes véleményem szerint egyre égetőbb szükség van azokra a befektetőkre, akik megjelennek és "hozzád vágnak" tíz millió forintot, hogy kezdjél vele valamit, két év múlva jövök tizenötért. Életem során egy olyan startupper volt, akit felkészítettem egy bemutatóra. Ott magában az ötletben volt a lényeg, a pénzt pedig egyértelműen úgy nyerte meg, hogy leültem beszélgetni az előadás előtt a befektetővel és már az előadás közben pedig már el volt döntve a dolog. Mondanom sem kell, hogy a befektetőn múlt a dolog sikere, ugyanis nem vonta el egyből az összes nyereséget, hanem idő közben aktív cégtárssá vált. Egy év alatt megvolt a 100-100 milliójuk. Vannak sikersztorik, de nagyon kevés. Egyszerűen olyan sok a startupper, hogy a zajban nagyon nehéz kitűnni. 

De hol a befektető felelőssége?

Ha megvan a befektető, elkezdenek dolgozni az ötleten, a befektető kötelessége lenne, hogy figyelje, vagy éppen figyeltesse a céget, amibe befektetett. Életemben egy alkalommal volt olyan befektető, aki felkért, hogy nézzem át a startupja működését, hátha elő lehet segíteni valahogy a munkájukat. Ez példaértékű volt, ugyanis ha valóban a befektető egy kicsit is magáénak érzi az ötletet, akkor odafigyel rá és nem csak a pénzét várja. Ez az audit akár az első hónapok után meg tudja lódítani egy vállalkozás útját.

Nem is én lennék, ha a mai reggelem tökéletesre sikerült volna...

A reggelem egészen átlagosan indult. Könnyed reggeli az Andrássy úton és pár laza telefonhívás után mentem első megbeszélésem színhelyére, a Nyugati térnél található Alexandra kávézójába. Mondhatni korán odaértem, valamikor 9:40-45 körül. Már kívülről látható volt, ahogy bent rohangálnak, égnek a lámpák, ajtó nyílik és besétálok. Azt gondoltam, hogy a kívülről látható alakok vásárlók, mire szembesültem vele, hogy dolgozók. Egyikük erélyesen odaszólt nekem, hogy "még nem nyitottunk ki". Szinte lehetetlennek tartottam, hogy egy magára valamit adó kávézó ne legyen nyitva, azt hittem a könyvesbolt van zárva. Ennek megfelelően érkezett a válaszom, mondván a kávézóba sietek és szeretnék előkészülni egy 10 órás megbeszélésre. Az erélyes hang átváltott támadóra és már-már kivezettek az eladótérből, nyomatékosítva, hogy nincsenek nyitva. 

Sajnálom az esetet, ugyanis egy elég kellemes helynek tartottam az Alexandrát és nem gondoltam volna, hogy pár perccel nyitás előtt, ha már amúgy is nyitva volt az ajtó, túl nagy luxus lett volna annyit engedélyezni, hogy leüljek egy kávé mellé egy laptoppal és csendes magányomban, hogy olgozzak. 

Értem én a szokás fontosságát, a megszokás nyugalmát, de egyszerűen nem fér a fejembe, hogy mi oka volt annak, hogy ragaszkodunk ehhez a 10 órához. Marketing szempontból azt kell mondjam, hogy sem a teljesen elutasító stílus, sem a kiküldés nem volt egy sikeres húzás. 

Ebben a bejegyzésben szeretnék foglalkozni a válságkezeléssel. Mostanában ez a válság kezelés, kommunikáció nagyon felkapott téma lett, de jól nagyon kevesen tudják csinálni. Nem azt fogjuk vizsgálni, hogy a válságot hogyan kezeljük (mert azt nem lehet egy bejegyzésből megtanulni), hanem azt fogjuk megnézni, hogy cégvezetőként mit kell látni egy válságkezelésnél. 

A válságnak többféle meghatározása van. Az én olvasatomban a válság egy szervezettel, egyénnel, rendszerrel kapcsolatos folyamat, mely során az előző felsorolás valamelyike működése, fennmaradása veszélybe kerül.

Mivel nem arról van szó, hogy egy cég két napig elesik a bevétele felétől, hanem a hosszú távú működése is kilátástalanná válik, ezért fontos nagy hangsúly fektetni a válság kezelésére. A kérdés jogosan merül fel, mi a válság legjobb ismérve? A folyamat egy nem kívánatos, nehéz helyzetet teremt, egy olyan eseményt, ami kellemetlen. Minden válság végkifejlete lehet jó és rossz is a válság kezelőjének minőségétől függően. Erre a feladatra lehetőleg szakembert kérjünk fel. Ne olyat, aki azt mondja, hogy tudja, mert ismerjük az ilyet...

Ha kialakult a válság, felismertük, kezdődhet a stratégia kidolgozása. Ennek megalkotása során fel kell állítani egy stratégiát, de mielőtt előreszaladnánk, értsük meg mi az a válságkommunikáció. Egyszerű kommunikáció esetén információk cseréjéről beszélünk (lényegtelen, hogy milyen jelek, eszközök, kódok formájában történik). Válságkommunikációnál gyors, hiteles információk átadása történik, amely a válság hatására keletkeznek. Ezek olyan „hír-bonbonok”, amelyek lehetnek üzenetek, elterjesztett pletykák, amelyek hivatottak továbbítani az üzenetünket.

Minden esetben a válságkommunikáció célja, hogy tudassa mi történt valójában. Be kell avatni a közönséget a valós szituációba. Ennek során megpróbáljuk áthidalni az ügyfél által érzékelt válságot és a cégen, szervezeten belüli valóságos helyzetet. Mindezt úgy kötjük össze, hogy a végén az ügyfél visszaterelődjön az eredeti helyzetbe. Éreztetni kell azt, hogyan próbálunk úrrá lenni a helyzeten, valamint éreztetni kell, hogy az adott cég, szervezet képes a válság megszűntetésére.

A válság kialakulásakor nagyon fontos, hogy ne belső ember (leginkább ne az első számú vezető) akarja irányítani a válságkezelést, hiszen 99% az esélye annak, hogy az egész kezdődik elölről. Legjobb esetben a stábban 5 ember foglal helyet. Ennek élére kerül a külsős szakember, aki képes irányítani, a szóvivőnek, valamint a szervezeten belüli, válságban szenvedő terület egyik-két képviselője. Ha nem egy uralkodó embertípusról beszélünk és meg tudjuk értetni a vezetővel, hogy most nem ő a főnök, akkor beülhet a cég menedzsmentje nézőnek. (egy rossz szónál ki kell küldeni őket).

Kell egy olyan csapat, akik támogatják a válságstáb munkáját, akik minden felmerülő kérdésben szakértők. Nagy cégek esetében ezek az ügyvédek, hr-esek, pénzügyi, termelési szakemberek. Ők azok, akiknek az a dolguk, hogyha kérdezik őket, akkor azonnal válaszoljanak a legnagyobb szakértelemmel.

Ha igazán nagy cégről beszélünk, akkor kell még egy csapat. Ők fognak a befektetőkkel, részvényesekkel beszélni. Ha tegyük fel KKV-ről beszélünk, akkor jó esetben eljutunk a támogatók kialakításáig, akik külsős ügyvédek, könyvelők, pénzügyi szakemberek.

Tehát ha visszamegyünk, akkor látjuk, hogy nagy cégek esetén három, kkv esetén két csapat kialakítására lesz szükség. Ezt minden esetben a szakember végzi pár óra leforgása alatt. Tevékenység során meg kell határozni első körben azt a csoportot, akik a kommunikáció érintettjei. Ez a csoport nem szabad, hogy szűken lefedje pontosan a válságban érintettek körét, mindig nagyobbnak kell lennie, de nem szabad, hogy túl sok felesleges helyre jusson el. Mindig azokat kell előnyben részesíteni, akik a közönség meghatározó tagjai.

Térjünk az üzenetre. Minden esetben a célközönség ismeretben kell eldönteni, hogy racionális üzenettel, logikusan akarjuk e kezelni a válságot, vagy éppen az érzelmekre akarunk e hatni. A válságok nagy részét logikusan felépített üzenetekkel kezeljük, így az értelemre próbálunk hatni.

Körülbelül ennyi, amit egy cégvezető láthat a válságkezelésből. Nagyon fontos, hogy cégen belül soha ne gondolkodjunk azon, hogy sufni-tuninggal hogyan tudnánk válságot kezelni. Nem véletlenül vannak erre kitűnő szakemberek.

A jó válságkezelő szakértője a témának, teljesen pártatlan harmadik szereplő. Nem visz érzelmet a válság kezelésébe. Ha ez mégis megtörténik, a válság magával sodorja őt is. Mindenképpen hiteles kell legyen. Barna László szavaival élve, „hitelesek akkor vagyunk, ha a kifelé közvetített kép egyezik személyiségünkkel, életvitelünkkel, céljainkkal.” Mindenképpen pontosan fel kell ismernie a helyzetet és el kell köteleződnie a cél mellett. Egy válság kezelése nem olcsó mulatság, de a vállalat, cégvezetőnek oda kell figyelnie, hogy a szakember ne fordítson hátat. Ha a szakember oldalát nézem, akkor egy-egy válság szituációban szabad idő nincs. Nem az a lényeg, hogy 0-24-ben az irodában üljön, hanem az, hogy az előre eltervezett stratégia mentén olajozottan haladjanak a dolgok. Így nem egy alkalommal kell még a szakembernek is külső szemlélővé válnia.

„Néha fel kell égetned a házat, hogy meglásd a Holdat.” - kínai közmondás

Ha a folyamat végéhez közeledünk látnunk kell, hogy a válság menedzselése a korábbi eredményekre alapozva meg volt tervezve, minden csatornát, lehetőséget kihasználtak, a vállat, cég számára előnyösre fordultak a körülmények. 

Bár nem titkolom,  letettem a voksom a politikában én is. Nem tudok teljesen független lenni egy olyan kérdésben, amelyben az egyik oldalt mélyebben látom, mégis megpróbálok a következőkben pártatlanul írni a politikai helyzetről és brandingről. 

Az idei választás nagyon sok szempontból rendhagyó volt. A tényeket nézve van egy erős jobb oldal, amit elsősorban a Fidesz, másodsorban a Jobbik képvisel. Mindkét párt házának táján az átlag ember szemén keresztül nézve rend van. Egyik örül a győzelmének, másik pedig a második erő óhajt lenni. Nem kell marketingesnek, kommunikációs szakembernek lenni ahhoz, hogy lássuk, a másik oldalon egy dolog folyik, harc a hatalomért és a pozíciókért. Én 2010-ben megmondtam, hogy a bal oldal egy komoly stratégával és programmal győzelemre van ítélve. A kettő közül egyiket sem tudták két, illetve négy év alatt összerakni, veszítettek. El kell fogadni, ezt dobta a gép. Na, de nézzük konkrétan a dolgokat és a politikai oldalakat. Megpróbálok tényszerű lenni és pártatlan, de néha szubjektív véleményt is fogok alkotni. 

Jobbik

Számomra a Jobbik az a párt, ami a legjobban megmozgatta a fantáziámat. Amit leraktak az asztalra, elképesztő volt. Majdnem egy év alatt felépítették a pártjukat, rájöttek, hogy fiatalok nélkül nem tudnak előre jutni. Egy szóval felhasználták a fiatalok dinamizmusát és a középkorúak tapasztalatát és összeraktak egy olyan pártot, programot, ami mondjuk ki, egy hiányt pótolt a politikai életben. Betömték a szélsőjobb helyén tátongó űrt. Programjukat könnyen, okosan, ügyesen kommunikálták, hiszen azt kínálták, amire az átlag magyarnak szüksége van. Pénz, munkát, biztonságot. Látható volt már a megalakulást követő első a választási eredményeken. Egy eszközt használtak ki, a Facebookot. Akkoriban egyszerű volt like-okat gyűjteni, olcsó volt a hirdetés, könnyedén el lehetett érni a választókat. Konkrétan tudom, hiszen ott voltam, hogy a Jobbik az 1$-os hirdetéseket kihasználva jutott el oda, hogy több like lett Vona Gábor oldalán, mint a riválisainak (Orbán Viktort is beleértve) összesen. Ez rendkívüli teljesítmény volt, láthatóan jól végezték a munkát. Nem fogom már sokáig fényezni a Jobbik stratégiáját, de annyi biztos, hogy a hazai politikai élet szereplői az ő kampánystratégiájuk hatására kezdte el használni a Facebookot. Ott voltam én is pár méterre Orbán Viktortól, amikor kijelentette "Mi a Facebook segítségével nyertünk választást...". Ez lehet, de az biztos, hogy nagyon le volt maradva a Fidesz a Jobbikkal szemben. Annyi biztos, hogy a fiatalokra nagyon nagy hangsúlyt fektettek, de ez a kezdeti lelkesedés úgy tűnik mostanában ér véget. A Jobbik egy teljesen új fordulatot vett, mondhatni sokak szemében meghasonult. A kezdeti radikalizmus elmarad, mostanra eljutottunk oda, hogy láthatóan elkezdtek középre húzni. A fiatal szervezet támogatása már nem olyan nagy mértékű. Megtörténtek a pénzelvonások, a radikalizmustól mentes politikai szereplés hatására sorra lépnek ki a szervezetből. Nem tudom mi a stratégia további része, de az biztos, hogy ez sokáig nem tartható fent. Ha a fiatalok tömegesen elpártolnak, négy év múlva valószínűleg nem fog sikerülni az első, vagy éppen  második erővé válás. Vagy nincs szakértőjük, aki összefogná a fiatalokat, vagy valóban nincs pénz. Viszont ne felejtsük el, a mostani egyetemisták, akiknek legalább 60 százaléka rájuk szavazna, négy év múlva már dolgozni fognak, vagy családot fognak alapítani. Pont ezért, minden egyes elveszített szavazat esetén még egyet oda kell számolni. 

LMP

 Komolyan gondolom, hogy az LMP az a párt , akiknek a programja tökéletesnek mondható, de saját tehetetlenségük miatt nem tudják lekommunikálni. Ha négy évvel ezelőtt állt volna össze Schiffer András Széll Bernadettel, komoly esélyük lett volna harmadik erővé válni. Az említett hölgy személyében valóban megtalálták a tökéletes embert, akit lehet küldeni szerepelni. Ahhoz, hogy a politikában fent tudjunk maradni, kell egy alapvető gátlástalanság, ami (jó értelemben) Széll Bernadettben megvan. Schiffer személyéről csak annyit tudok mondani, hogy az én szememben Ő olyan, mint a kisfiú, aki még őszinte és nem lehet rá haragudni. Az LMP egész munkáját egy mondattal tudnám jellemezni: "Gyáva harcos csak télen vadászik medvére". Ezzel azt akartam mondani, hogy az LMP gyakran él az álprobléma felvetés eszközével. Egy alaposan kielemzett problémát teljesen újként feldobva aktivizálják magukat: vizsgálóbizottságok, kormányintézkedéseket hiányolnak. Ennek vége mindig az, hogy az időszerűtlenül felvetett probléma megoldás nélkül zárul, ami még újabb indokot ad a sajtóhadjáratra, újabb szerepelgetésekre, mondván ez mind a tehetetlenségüket igazolja (de ha kapnának még több szavazatot, akkor nem így lenne). Kicsit a zálogjáték jut eszembe, amikor a kikiáltó mondja egy lyukas alsóneműt lobogtatva: "Szégyellje magát, aki kiváltotta!". A legnagyobb probléma nem az eredménytelen szereplés, hanem az, hogy négy éven keresztül szórakoztak azzal, hogy éppen ki legyen a pártelnök. Ha megtalálják azt a stratégát, aki segítségével a hétköznapi ember nyelvére le lehet fordítani az amúgy jó programjukat és nem lesznek belső hatalmi harcok, talán esélyük s lehet harmadik erővé válni. 

4K!

A 4K-ról nem fogunk sokat beszélni, hiszen nem jutottak be a Parlamentbe. Őszintén szólva én egy 3-4%-os támogatottságot jósoltam nekik. Előálltak egy olyan programmal, amiről azt hitték működni fog, kihangsúlyozták a marihuána legalizálását. Látszott, hogy valahonnan kapnak pénzt, hiszen elég komoly mozgósítást végeztek. Több középiskolát teljesen körbematricáztak a WC-től a folyosókig. Egyértelműen a fiatal szavazókra mentek, különösen azokra, akiket a gazdasági program, adócsökkentések még nem nagyon érintenek. Viszont, amit Papp Réka a kampány utolsó szakaszában művelt elfogadhatatlan volt! Egy magára valamit is adó politikai erőtől. 3000 aláírásért levette volna a melltartóját. Kérem szépen, hol élünk? Ennyire alpári kampányt SZDSZ óta nem láttunk (ugyanis ezt a melltartó dobálást ők honosították meg). Azt gondolom, hogy ez sokaknál kivágta a biztosítékot. Csak azt tudom mondani, hogy ahány sajtómegjelenésüket láttam SEHOL nem beszéltek programról, tervekről. Súlyos hiba az előzőeken felül, hogy nem tudtak egy hiteles embert a pártra építeni. Egyetlen 4K-s politikust, embert nem ismerhettünk meg. A fotón szereplő Papp Rékát próbálták építeni az utolsó két hónapban, de egy szóvivő önmagában nem hiteles. Ez nagy hiba volt, meg is lett az eredménye. 

Együtt - PM - Mszp

Imádom, amikor mondják, hogy MSZP-Együtt-PM hármas, meg szövetség, miközben mindenki tisztában van azzal, hogy miért egyesültek. Mindenki, akik különcök-vadócok voltak párton belül kiléptek az egységből és külön-külön pártot alapítottak. Később rájöttek, hogy együtt könnyebb elérni az 5%-os küszöböt, ezért visszakönyörögték magukat. Nézzetek után a felméréseknek, ha nem állnak össze csak az MSZP maradt volna talpon. Bárki bármit mond, nem vagyok hajlandó egy pártként kezelni őket szövetség ide, vagy oda. Induljunk ki a legnagyobb ellenzék párttól, az MSZP-től. Mi a helyzet velük? Figyeljük meg őket. Legalább tíz évre visszamenőleg az MSZP nem tudott egy új, fiatal, autentikus embert kitermelni. Rendben, Kunhalmi Ágnes az egyetlen aki újként megjelent és láthatóan elkötelezett baloldali. Széll Bernadetthez tudnám hasonlítani. Kellően művelt és kellően gátlástalan a politikához. Egy szóval nem lehet megtörni, vagy sarokba szorítani egy-egy kritikus szituációban. Ha visszamegyünk a gyökerekhez a Fidesz miután megszerezte a 2/3-ot, olyan voltak, mint a sértett kisgyerekek, akik azt se tudják mit csináljanak. Ha a talpukra álltak volna, kihasználták volna a kínálkozó 4 évet a párt megszilárdítására, véleményem szerint nem lett volna szükség erre az összefogás nevű borzalomra és a Fidesznek nem lett volna újra 2/3-os felhatalmazása. Végre eljutottak oda, hogy Ron Werbernek kiadták az útját és megpróbálják új emberekkel felépíteni a pártot. Sajnos ugyanabba a problémába esnek bele, hiszen azokra bízzák rá a kampányt és a párt stratégiáját, akik már egyszer leszerepeltek. Ebben a szituációban nem arra kellene adniuk, hogy ki áll közelebb a tűzhöz, hanem arra, hogy ki tud olyan stratégiát kidolgozni, amivel sikerre vihető a párt a következő négy év során. El kell ismerni a jó dolgokat is. Komolyan mondom, hogy a kongresszusokat világszínvonalon képesek megtartani. Ebből az összes hazai pártnak tanulnia kellene. Egyszerűen tökéletesen vannak összerakva a kongresszusok. (nem politikai meggyőződésből, hanem szakmailag) A 2013-as januári kongresszusra szerettem volna elmenni, de sajnos a jelentkezésemet visszautasították. Tökéletes szervezés, helyszín, beszédek. (négy évvel ezelőtt egy baráti összejövetelen találtuk ki azt a mondatot, amit Mesterházy elsütött az egyik beszéde végén: "Budapest az ország szíve, és a szív mindig bal oldalon dobog") Egy évet pazaroltak el azzal, hogy legyen e összefogás, miközben az utolsó évben már programmal, érvekkel kommunikálni kell, nem pedig egy vert sereget összepakolni. Már a választások előtt látható volt, hogy kormányváltó erőként biztosan nem tudják megállni a helyüket. A vereség után ők voltak a legjobban ledöbbenve. Tegyük fel átvenném Ron Werber helyét. A siker receptje, hogy holnaptól (bármelyik perc alkalmas erre), hogy mérlegeljék az eddigieket és kezdjék el megszilárdítani a pártot. Irányított kommunikációval kialakítani egy egységes párt látszatát, az ellen kampány helyett saját programot érthető módon kommunikálni. Kellene még egy-két újabb eszköz, amit be kellene vetni, de ezek a tágabb megoldások lennének, amiket alkalmazva sikerre vihető az ellenzéki párt összefogások nélkül. Tehát, ha rajtam múlik, én biztosan egy egyedülálló, erős pártban gondolkodtam volna. A kierőszakolt béke csak addig marad fent, amíg győzelmi esélyeid. A rossz útra lépés vége olyan lett, mintha egy házaspár napjait néznénk, akik éjjelente minden külső erőszak nélkül vívnak heves párnacsatákat - ki-ki abban a hitben, hogy egy harmadikkal hál. 

Az Párbeszéd Magyarországról inkább nem ejtenék szót, két emberről szól, akik újként tűntek fel a politikai életben, program nincs, csak jól hallatszott a PM... Az Együtt Magyarországért Szövetségben Bajnait és még egy úriembert láthattunk, semmi többet. Röviden az egész Bajnai personal brandingjére épült, amit miniszterelnökként tökéletesen kialakítottak a részére. Biztos vagyok benne, hogy a választások előtt egy komoly stáb állt össze. Nem titok, a párt irodáját pár emelet választja el tőlem és nagyon sok külföldi fiatal (láthatóan) értelmiségi sráccal futottam össze a liftben, akik feltehetően a stáb tagjai voltak. 

Fidesz

2006-ban a jobb oldal egy kitűnő stratégiát követett. Meglátták a lehetőséget a négy évben és végig a választásokra készültek. Jól látszott, hogy nem a választások előtt rakták össze a kampányt. Tudatosan készültek rá. Mondhatni az egész kampányt az elkötelezett fideszes aktivisták segítségével valósult meg, akikről a párt egy percig sem feledkezett meg. Új kormányprogram nem igazán volt bemutatva, "folytatjuk", ez volt az ígéret. Rezsicsökkentés, vállalkozó, család centrikus politikát hirdettek meg. A bal oldallal ellentétben a Fidesz ki tudott termelni új autentikus szereplőket. Gondolok itt Rétvári Bencére, Kocsis Mátéra, Gulyás Gergelyre, akik fiatalként meghatározó politikusokká váltak. Sajnos rendezvényszervezés terén van mit tanulni és úgy látom retorikai változások is szükségesek lennének. Bár van egy látszólagos egység, fél évente szoktunk látni egy-két bakit, amit nem kellene megcsinálni. Orbán Viktor gyakran megkapja azt a vádat, hogy mondataiból (ezt Szanyi Tibor mondta) Hitler beszédei köszönnek vissza. A főiskolán elég sok hitleri beszédet elemeztünk ki, de én nem találtam egyezést. Én inkább azt látom, hogy az MSZP próbál a régi idők gyűlöletkampányának eszközével élni és megsemmisíteni a Fideszt, ami láthatóan nem sikerül.

Fideszről még fogunk beszélgetni a továbbiakban, ezért zárom őket ilyen rövid résszel. Kérek mindenkit, hogy a kommentekben ne politizáljunk, hanem a politikai pártok brandingjét próbáljuk meg kitárgyalni semlegesen. Nem szoktam kijelenteni, de minden egyes politikai kommentet spamként fogok elkönyvelni.