Annyira népszerűek manapság a startupok, de tegyünk egy próbát. Soroljunk fel (szakértőknek nem ér játszani) tíz olyan startupot, amelyik az utóbbi két-három (max négy) évben alakult és meghatározó lett vagy a magyar, vagy a nemzetközi piacon.
Én személy szerint a Prezit, Tresoritet, Soldot (amit ügyesen el is adtak), Ivankát, valamint az én személyes kedvencemet, az x-kekszet sorolnám fel. Nagyon nem nagyon tudok több olyan szereplőről, aki egyből olyan sokat elért volna, mint Ők. A startupnak, mint vállalkozói életmódnak van egy alapvetése. E szerint van egy jó ötlet, amire akár az összes pénzemet rá merném bízni, annyira hiszek benne. Ezzel a hittel vadászok befektetőre, aki, ha ügyes vagyok kopogtatni fog egy rakás pénzzel és pár éven belül (nyereséggel) kér vissza. Annak érdekében, hogy saját magát be tudja biztosítani (néhány esetben többségi) tulajdont kér a cégben. A pénz így is kockázati tőke lesz, vagyis benne van a rizikó, hogy el fog bukni.
Annak idején, amikor saját ötletemet kezdtem el építeni, engem is felkapott ez a startup hullám. Volt egy jó ötletem, találtam egy konferencián két befektetőt 15, illetve 30 millió forinttal. Befektettek volna az ötletembe, de a teljes nyereség 89%-ára tartottak igényt az első három évben. Mivel az üzleti tervben nem 45 millió, hanem nagyságrendekkel nagyobb nyereség szerepelt egyértelműen jól jöttek volna ki a dologból. Ez a pénz lett volna szükséges az indításhoz, de nemet mondtam, mert megoldom máshogy az indulást. Viszont sokak számára az indulás első löketét ez jelenteni, mert a befektetett összeg ad egy alapvető biztonságot. Egy startup egy teljes embert kíván, akinek nem szabad mellette haknizni, másodállást vállalni, hanem minden nap azon pörögni, hogy az ötletet hogyan lehet vinni a bankba. Ergo, ha van egy biztonsági tőke, nem kell az életszínvonal rohamos csökkenésével számolni.
Beszéljünk a lényegről, vagyis arról, hogy miért olyan nehéz befektetőt találni egy induló céghez. Van egy jó ötlet, de nincs anyagi, kapcsolati tőke, amiből lehetne építkezni. Ezek nélkül befektetőt is nehéz találni, azok a lehetőségek, amik arra lennének hivatottak, hogy ezeket a vállalkozásokat elősegítsék, évekkel előre le vannak már "zsírozva". Tehát már a befektető megtalálása sem egyszerű, nem beszélve arról, hogyha találunk egyet meg is tudjuk győzni. Több kollégával és befektető ismerőseimmel beszélgetve úgy látjuk, hogy manapság a befektető szerepe egyre inkább felértékelődik. Azokat a startupokat, akik teljesen kilátástalanok egyre inkább megpróbálják az utolsó szálig kisemmizni a befektetők a lehetséges legmagasabb realizálható hozam érdekében. Sajnos erre konkrét példák vannak. Személyes véleményem szerint egyre égetőbb szükség van azokra a befektetőkre, akik megjelennek és "hozzád vágnak" tíz millió forintot, hogy kezdjél vele valamit, két év múlva jövök tizenötért. Életem során egy olyan startupper volt, akit felkészítettem egy bemutatóra. Ott magában az ötletben volt a lényeg, a pénzt pedig egyértelműen úgy nyerte meg, hogy leültem beszélgetni az előadás előtt a befektetővel és már az előadás közben pedig már el volt döntve a dolog. Mondanom sem kell, hogy a befektetőn múlt a dolog sikere, ugyanis nem vonta el egyből az összes nyereséget, hanem idő közben aktív cégtárssá vált. Egy év alatt megvolt a 100-100 milliójuk. Vannak sikersztorik, de nagyon kevés. Egyszerűen olyan sok a startupper, hogy a zajban nagyon nehéz kitűnni.
De hol a befektető felelőssége?
Ha megvan a befektető, elkezdenek dolgozni az ötleten, a befektető kötelessége lenne, hogy figyelje, vagy éppen figyeltesse a céget, amibe befektetett. Életemben egy alkalommal volt olyan befektető, aki felkért, hogy nézzem át a startupja működését, hátha elő lehet segíteni valahogy a munkájukat. Ez példaértékű volt, ugyanis ha valóban a befektető egy kicsit is magáénak érzi az ötletet, akkor odafigyel rá és nem csak a pénzét várja. Ez az audit akár az első hónapok után meg tudja lódítani egy vállalkozás útját.
