Amerikai túrám során nem kevés rokonnal hozott össze a sors. Túl azon, hogy kint a hamburger és a hotdog a legkedveltebb étel, azért ők is szeretnek kipróbálni egy-két ismeretlen dolgot. Így történt ez akkor is, amikor elmentünk egy guatemalai étterembe, a Cafe56-ba.
Arra, hogy mit rendeltem, nem emlékszem. Viszont nagyon sok dolgot tudok mesélni. Leginkább a nagyobb városokban van divatja annak, hogy az emberek kis éttermekbe mennek enni, aminek nagy előnye, hogy ezek a vállalkozások nem kérnek sok pénzt az ételért. 10-15 dollárból egy két fogásos ételt simán ki lehet hozni, ami után garantáltan nem fogtok enni semmit aznap.
Ami leginkább meglepett, hogy kettő óra után nem volt nagy tömeg az étteremben és kijött a szakácsnő és odaült az asztalunkhoz. Egyszerűen elképesztő volt az a közvetlenség, amivel megkérdezte, hogy milyen volt a főztje, illetve érdeklődött, hogy honnan származom. Miután kiderült, hogy Ő Guatemalából származik, reméltem nem fog neki komoly fejtörést okozni, hogy Magyarország merre van. Így is történt. Miután mondtam a hazám nevét, egyből elmondta, hogy neki nem egy magyar barátja van, és mennyire jellegzetesen nézünk ki. (megpróbált meggyőzni, hogy ez így van. Elmélete szerint kísértetiesen hasonlítunk a törökökre és a türkmén és azeriekre.)
A szakácsnő volt az étterem egyik alapítója is. Kérdésemre megosztotta velem, hogy az alapkoncepciót az adta, hogy olcsón akarnak laktató, hamisíthatatlan guatemalai étellel szolgálni minden réteg számára. Az elképzelés teljes mértékben bejött. A hely kevesebb, mint egy év alatt a helyiek egyik nagy kedvence lett. A szakácsnő megosztotta velem sikerének receptjét. "Egy csipet odafigyelés, kedvesség és egy nagy mosoly", ami őket sikerre vitte. Ezt tanúsíthatom, hogy így történt.
A mosdó elég érdekes dolgokat tartogatott. Nem kell rosszra gondolni... Miután beléptem a helységbe, körben feketére festett falakat láttam, középen nagy zsírkrétával. Szinte mindenki, aki eljött az étterembe, megtisztelte azzal a működtetőket, hogy a falon egy rövid üzenettel fejezi ki köszönetét. Az üzenetek mintája szerint kellett írni egy, egy mondatos véleményt, alá a nevet és az országot, ahol élünk. Az enyém így nézett ki:
