Általában minden reggel úgy kelek ki az ágyból, hogy percre pontosan megtervezem a napomat. Elképzelem hova fogok menni, mit fogok intézni. Megvan a terv, ami mentén el lehet indulni. Sokak napja egészen máshogy indul.
Tegnap egy barátom hívott, hogy azonnal találkozni akar, hogy megbeszéljük a problémáját. Elég sejtelmesen hangzott, de szerencsére mindent megoldottunk. Szerencsére vagyunk olyan viszonyban, hogy megengedte, hogy a neve említése nélkül megírhattam a sztorit. Adott egy úriember, nevezzük Józsinak. Keményen, megfeszített tempóban dolgozott nap, mint nap, de valahogy mindig rosszkor volt rossz helyen és eddig nem tudott feljebb lépni a ranglétrán. Körülbelül egy hónappal ezelőtt jutott egy oda, hogy egy multicég második embere lett. Gyorsan jött a siker és a pozíció, pár napja volt felkészülni mindarra, ami várni fog rá. Közös bennünk, hogy én is képes vagyok napi 10, esetekben akár 15 órát dolgozni, de még így is kiverte nála a biztosítékot mindaz, ami történt.
Szóval megkapta az új beosztást és ezzel elindult az a lavina, amire bár korábban felkészítettem, nem hitt nekem. Kicsit olyannak érzem a helyzetét, mint Lakatos Attila cigány vajdáét (természetesen nem a kisebbségi kérdés apropóján), aki coming outolt egy beszéddel és a fejét akarták venni. Amint megtudtuk, hogy előléptetik sikerült rávenni, hogy zárjunk össze és magára figyeljen az előtte álló egy hétben. Elég jól sikerült titkolni, elég komolyan összezártunk és semmit nem kommunikáltunk ki.
Számára teljesen hihetetlen volt megtapasztalni az előre megírt forgatókönyv beteljesülését. Abban a pillanatban, ahogy kimondta, hogy mire számíthat, barátai egy része nagyon erősen elkezdte támadni, megpróbálták ellehetetleníteni, lejáratni, de természetesen nem sikerült. A másik része viszont elkezdett közelíteni felé, ami önmagában nem probléma, csak helyén kell kezelni a dolgot. Mindig azt szoktam mondani, hogy minden üzleti támadás, vagy barátság soha nem az ember személyét érinti, hanem a székének a háttámláját. Soha nem szabad bedőlni a kedves szavaknak, vagy ugrani a pocskondiázásra.
Csak a saját példámat tudom előhozni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hat év alatt három emberrel volt nézeteltérésem, melyből két esetében fent maradt a jó viszony. Az én olvasatomban az üzlet egy időre szóló, életen át tartó barátság. A titok az, hogy szét kell tudni választani az üzleti és a magánéleti kapcsolatokat és helyén kezeljük őket. Az a vezető, aki jól végzi a munkát, tudja, hogy minden rendben van, ezért nem dől be a "de ügyes vagy, de jól dolgozol, mekkora ász vagy" és ehhez hasonló szövegeknek. Ezért szükség van egy minimális egoizmusra, céltudatosságra. Ha ez nincs meg, akkor ki kell fejleszteni úgy, hogy az stabil maradjon. Hiszen hiába dobja el a béna a botot, ha a kutyája mindig visszahozza...
