Mindig is azt vallottam, hogy a hosszú távú üzleti kapcsolat alapja a partnerek közti jó viszony. Nem kell, hogy ez felhőtlen legyen, de össze veszni sem feltétlenül szükséges. Az agyam tegnap dobta le az ékszíjat.
Napi szinten rengeteg különböző emberrel találkozok, akik nagyon lelkesek. Mindig lefestik nekem, hogy a szakmájuknak ilyen-olyan jó képviselői. Természetesen anélkül, hogy mondaná észben tartom, bár nem egy alkalommal hangzik el a következő mondat: "Béla, ha tudsz valami munkát, vagy projektet, akkor szólj kérlek". Nem kérdés, ha látok kapcsolódási pontot, akkor szólni fogok.
Adott az utóbbi két hét öt ilyen emberrel. Beajánlottam őket olyan helyekre, hogyha csak ez az egy projektjük összejön, akkor olyan referenciával gazdagodnak, hogy Magyarország szerte nem lesz olyan ember, aki ne ismerné az adott céget. Nem mindig van hasonló lehetőség, de most megtettem, ezt az öt ember beajánlottam. Én mit kapok mindebből? Semmit. Ezzel nincs semmi baj, de legalább ha valaki beígér egy telefonhívást, egy munkát, vagy bármit, akkor szíveskedjen már az előre leegyeztetett találkozókon megjelenni, felvenni a telefont, vagy legalább küldene egy SMS-t arról, hogy az időpont, vagy bármi nem jó neki. Hihetetlenül nagy csalódásokat könyvelek el nap, mint nap az embereket nézve.
Nem baj, hulljon a férgese, de ebben a sztoriban az volt a lényeg, hogy ne válj hiteltelenné. Magyarországon még nem egy bevett szokás, de külföldön (még nyugatra is) az adott szónak súlya van. Japánokkal, osztrákokkal, svájciakkal akár kézfogásra lehet üzletet kötni. Ezzel szemben nálunk teljes az agyhalál, a mondást ismételgetjük (Szó elszáll, írás megmarad), ami igaz is, de nem szabadna, hogy az legyen...
