Egyszerűen annyira hihetetlen, hogy Magyarországon mennyi alul motivált emberrel találkozok. Hihetetlen azt látni, hogy az emberek mennyire nem érzik magukénak a saját munkájukat... Nem mondom azt, hogy a probléma nem világ méretű, de az biztos, hogy hazánkban sajnos ez a helyzet.
Tegnapi esemény, besétáltam egy McDonald’s-ba és szerettem volna inni egy jegeskávét. Az eladó mindjárt mutat a táblára, hogy a bankkártyás rendszerük bizonytalanul működik. Utalást tettem rá, hogy működni fog a terminál, csak próbálja ki. Egy perc meggyőző beszélgetés kellett ahhoz, hogy csodálatos ujjaival bepötyögje a végösszeget a terminálba és odaérinthettem a kártyámat. Természetesen sikerrel jártunk, megvolt a tranzakció.
Az eset után elgondolkodtam. Két percbe telt, mire a látszólag (abban a pillanatban) tökéletesen működő terminál használatával megpróbálhattam fizetni. Tipikus eset, alul van motiválva a dolgozó, megkapja a havi fix bérét és nem érdekli, hogy mi fog történni. Pedig mindig! Mindig képesnek kell lenni a küzdelemre a pénzért és a bizniszért. Nincs üzlet nélküli telefonhívás, személyes kapcsolatfelvétel. Vagy eladunk valamit, vagy a vásárló adja el nekünk a kifogását. Ez ennyire egyszerű.
Sok esetben problémát jelent, hogy magamból indulok ki az ilyen eseményeknél, hiszen az ügyfelei 0-24 órában elérnek, én pedig képes vagyok sok esetben hajnalig is dolgozni. Érdekes dolog a motiváció kérdése. Nyilván valóan multi cégeknél az egyén elenyésző része a teljes, egész rendszernek, így sok esetben a személyes motivációk, az egyéb szokások, identitások teljes elnyomásra vannak ítélve. Itt, ennél a pontnál kell ketté választani azokat az embereket, akik vállalkozónak születettek és vállalkozó szemlélettel vannak megáldva, valamint azokat, akik az alkalmazotti lét biztonságában szeretnek élni. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei, hátrányai, döntés kérdése kinek melyik tetszik.
Nekem egy munka, projekt esetén a motiváció a fő kérdés. Miért lesz nekem jobb? Mit tudok elérni? Mit tapasztalhatok? Hosszú ideig próbáltam ki magam számtalan alkalmazotti pozícióban. Fejvadászok szokták mondani, hogy igazi job hopper voltam, de a lényeget még ők sem értették meg. Nem a pénzért mentem el dolgozni egy adott helyre, hanem azért, hogy minél több tudást, tapasztalatot gyűjtsek, amit most akár tanácsadóként, akár főnökként, akár projektek során kamatoztatni tudok. Számtalan olyan gyakorlati tapasztalatot sikerült beszereznem. Éveket áldoztam a tanulásért, ami nélkül most nem tartanék ott, ahol vagyok.
Az embereknél, legyen az vállalkozó, vagy éppen alkalmazott, a személyes motivációt kell megtalálni. Ha az megvan, tudjuk mivel kell az illetőt motiválni, hogy a munkáját tökéletesen végezze el. Viszont ezt az ütőkártyát nem szabad ellőni hülyeségekre, kitűzött célok elérésére. Spontán, teljesen random időpontokban kell meglebegtetni előttük és sikerrel fogunk járni. Sajnos itthon még nem alakult ki az a gondolkodás, hogy a cégek a vezetőkkel együtt teamben tudjanak dolgozni. A vállalatirányítások esetében inkább autokratikus vezetés figyelhető meg, pedig a kutya ott van elásva, hogy a legtöbb területnek vannak kapcsolódási pontjai. markeiting - pr, marketing-sales, hr-sales. Ha egy-egy brainstorming alkalmával összerakunk két teljesen különböző csapatot és egy adott témán hagyjuk őket ötletelni, tapasztalataim szerint elképesztően jó dolgok tudnak előjönni. Az én olvasatomban a jövőben az együtt gondolkodás, közös brainstormingok és az egyéni felelősségvállalás fog egyre nagyobb teret nyerni.
