2011-ben sajnos végig kellett néznem egykori kedvenc márkám, a Jeans Club haláltusáját. Nézzük meg mi történt. 

Április 18-án bombaként robbant a hír, mely szerint az év egyik legnagyobb nyár eleji kiárusítása kezdődött a Jeans Clubban. Minden terméket hatalmas kedvezménnyel leértékeltek és a végösszegből 50%-ot elengedtek. Már ekkor sokan elkezdtek gondolkodni azon, hogy miért került sor erre a nagy leértékelésre… Az akció bejelentése után sorra jöttek a találgatások, amelyekben a magyar hátterű cég jövőjét is jelentős mértékben megkérdőjelezték. Május elején viszont lehullt a lepel, és kiderült, hogy mi folyik a háttérben. A Jeans Club Ruházati és Kereskedelmi Kft. ellen május 5.-i kezdettel csődeljárás kezdődött. Ez összesen két dolgot jelentett: A cég csődbe ment, illetve korábbi formájában megszűnt létezni.

Mitől is csődölt be? Elsődlegesen a pár évvel ezelőtti világválságtól, mivel szinte a legjobban ez az üzleti szféra sérült. Magyarán szólva alacsony volt az üzletlánc forgalma, és bevétele az utóbbi két évben a kiadásokkal szemben. Így gyűlt össze a cégnek több, mint 500 millió forintnyi tartozása, úgy, hogy osztalékot nem tudott kifizetni, illetve az eredménytartalékban sem tudtak pénzt elhelyezni.

A bukást megelőző két évben a cég legnagyobb hitelezője a CIB, illetve még pár bank volt. A helyzet gyakorlatilag akkor fajult ennyire el, amikor a hitelezők kihátráltak a cég háta mögül.

A magyar vezetésű Jeans Club összes előző nevével együtt, közel 20 éves múltra tekint vissza itthon.

Üzleteinek száma:

• Magyarország - 35
• Csehország - 7
• Lengyelország - 6
• Románia - 2
• Szlovákia - 1

De pr, marketing szempontból mi történt?

Magyarországon a Jeans Club egy olyan márka volt, melyet szinte mindenki ismert. Jó minőségű termékeiket fiatalok százai húzzák elő nap, mint nap polcaikról és viselik úgy, mint egy Magyarországon elterjedt divatmárkát. Annak idején az egész márka indulásánál egy ügyes cselt alkalmaztak. A magyar vezetést elrejtették és egy fantázianév mögé bújtak. (Tudni kell, hogy Magyarországon kívül még pár európai országra jellemző, hogy ami hazai, az nem lehet minőségi. Ami pedig külföldi, azzal fel lehet vágni mindenki előtt.) Szóval Philip Russellel nagyon sokáig el lehetett adni pólót, de sajnos elbízták magukat.

2009-ben emlékszem, én is kedveltem napi rutin adta kényelmet, a szokás biztonságát, az ismétlés nyugalmát, de aki nem tudott új irányba elmozdulni, az meghalt a piacon. Amíg a hitelezők láttak lehetőséget, pénzt, partnerek voltak, de ez a status quo a bankokon lévő irgalmatlanul nagy nyomás miatt felborult. (fogyott a válság miatt a pénzük, bevételt kellett termelni. Nem azonnal! Tegnapra. Ezért nem lehetett szó egyezkedésről). Személyes véleményem szerint még ebben a szituációban is meg lehetett volna menteni a céget. Elkezdték csinálni az 50%-os akciózásokat, de nem használták ki azt a communityt, ami kihasználatlanul mögöttük állt. Elkezdtem én is foglalkozni a témával és érdekes dolgokra jöttem rá. Kíváncsiságból készítettem el a Jeans Club rajongói oldalát a Facebookon. Bár akkor az elérések még nagyobbak voltak, mégis (ha jól emlékszem) 1000 Ft befektetés után egy hét alatt valamivel több, mint 7000 like gyűlt össze. Látszott, hogy a márka már önmagában is kitűnően vonzza az embereket, mert elég jól fel volt építve.

Az akkori vezetés súlyos hibájának tartom, hogy nem használta ki a párbeszéd és a közvetlenség adta előnyöket. Erre mondom azt, hogy elbízták magukat. Nem kommunikáltak a sajtóval, nem üzentek és csak a legvégén változtattak. Egészen az 50%-os akcióig csak és kizárólag a középosztály felső, illetve az afelett lévő osztályoknak kommunikáltak és oda pozícionálták magukat, azok pedig az olcsó árra való tekintettel és embertípusúkra jellemzők miatt elfordultak tőlük. Már sokkal előbb át kellett volna látni, hogy az alsó-, illetve középosztályok meghódítása rövidtávon elengedhetetlen lett volna, hiszen az igazi mennyiségi öltözködés igazán csak ott lelhető fel. Arról nem beszélve, hogy az ő fejükben a Jeans Club egy prémium márka volt. Tehát nem kell Einsteinnek lenni, hogy átlássuk a dolgokat. Nem kellett volna feltétlenül 50%-ra lemenni, elég lett volna egyszerűen azoknak a rétegeknek árulni, akik akár meg is menthették volna a céget. Így lehetett volna bevételt termelni amellett, hogy egy közösség felmutatásával lehetett volna növelni B2B (B2B - business to business, azaz vállalatok közti) irányba is a bizalmat.

Amit előbb kellett volna csinálni - pontokban -:

• Erőteljes kommunikáció
  • Nehéz pénzügyi helyzet stb.

• Facebook közösség építés
  • Ha 1000Ft 7000 RELEVÁNS like-ot hozott, nem kellett volna sokat befektetni.

• Előbb, 2009-2010-ben lerántani a leplet és erőteljesen kommunikálni a márka magyarságát
  • Más célcsoportokat lehetett volna megszólítani
    • Akiket az 50%-kal csak a végén értek el. 

Konklúzió

Okos ember mások hibájából tanul!

Mit tanultunk a Jeans Club bukásából?

• Minden válság szituációt azonnal kezelni kell
• Minden exit pontot egy üzleti tervben be kell tartani és folyamatosan monitoringolni kell
• Nem szabad mindent az utolsó pillanatra hagyni
• Vállalkozásnál mindig legyen A, B terved
• Ne félj megújulni és követni a trendeket