Nagyon sok marketingessel találkoztam, akik azt hiszik ismerik a célcsoportjukat, pedig ez nem így van. Egy percet sem töltenek el azzal, hogy megfigyeljék a szokásaikat, mindennapi rutinjaikat. Egyszerűen csak elképzelik a helyzetüket, de ahhoz, hogy megismerjük az emberek egy nagy csoportját fontos megfigyelni őket mélyebben is, vagy kategorizáljuk őket. Tudni kell, hogy a közönség egyes tagjai elég jól befolyásolhatóak (majd kifejtjük, hogy pszichológiailag ez hogy működik), de tömegben még jobban. Erre Jerry Springer esete a legjobb példa.

Ha kimentek Amerikába, akkor szembesülni fogtok azzal, hogy ott a tv nézési szokások teljesen mások, mint Magyarországon. A tv az egyszerűen az über tér, amiben ha már szerepelt egy amerikai ember, akkor nem élt hiába. Egy megfoghatatlan, mégis mágikus térben szerepelhetett, ahol mindenki megnézheti őt és szert tehet bárki 1 perc hírnévre. Nagyon sokan vannak, akik ezért komolyan megdolgoznak. Elkezdik magukat produkálni, hogy megnézhesse őt a Gizi meg a Magdi, de ezen kívül semmi egyéb nem történik. Kitűnő példa erre Jerry Springer show-ja.

Kezdjük ott, hogy keresnek (nem kell keresni, jelentkeznek) pár szerencsétlen embert. A sztori tipikusan majdnem olyan, mint egy Mónika show, vagy egy Balázs show. Vitatkoznak, hogy kié legyen a hölgy, megcsalás, lopás stb. Tehát behozza mindenki a mindennapi nyomorúságot. Eddig az utóbbi kettővel megegyezik. Ekkor jön a csúcspont. Az ellentétben álló felek felállnak, elkezdenek verekedni. Agyba-főbe verik egymást. A kamerát tartó operatőrök megjelennek és az életüket sem féltve próbálnak jobbnál jobb kameraállásokat találni, hogy közvetítsenek.

Míg a kamerával rohangálók fel-fel bukkannak, addig egy kritikus pontnál feláll a nézősereg és elkezdi éltetni Jerryt. Megjegyzem azt a Jerryt éltetik, akinek semmi köze az adott szituációhoz, csak külső szemlélőként van jelen, mégis ő jön ki győztesként. Miért őt? Azért mert ő hozta el ezt a kitűnő showt, a nyomort.

Miért lehet sikeres itthon egy ilyen, ha ügyesen csinálják?

Érdekes, hogy itthon kell valami, ami elfeledteti a gázszámlát, de kint egyszerűen csak a szórakoztatás a lényeg és kell valami agybomlasztás, amit munka után az ágyba bedőlve lehet nézni. Íme, egy kis ízelítő:

Azt már leírtam, hogy milyen menete van egy műsornak. Folytassuk ott, hogy Jerryt éltetik, akinek semmi köze az adott szituációhoz, csak külső szemlélőként van jelen, mégis ő jön ki győztesként az egészből.

Komolyan kérem, hogy képzeljétek el ezt a szituációt. Mindenki áll, kántálja a műsorvezető nevét és nézik pár ember verekedését. Miért kell ezt csinálni? Közös gondolkodásra invitállak benneteket:

Képzeljetek el egy átlagos amerikai embert úgy, ahogy azt sok bejegyzéssel ezelőtt leírtam. Mindenki mosolyog, betartja a szabályokat, barátságos. Árad a pozitív energia, megy a mosolygás, de... Most európaiként képzeljétek magatokat bele ebbe a helyzetbe és próbáljátok meg utánuk csinálni. Senkihez egy rossz szavad nem lehet, mosolyogni kell, mindenhez pozitívan hozzáállni és a belső feszültségeidet és problémáidat el kell nyomnod. Egy hét után, napi 6-8 óra ledolgozott óraszámmal ki az, aki nem úgy veszi le a kötényt, hogy a sárgaföldig leolt magában mindenkit és legszívesebben szétverné a berendezést, annyira előjön belőle a napi elfojtott agresszió?

Vegyünk másik példát. Tizenévesek utaznak a metrón. Vannak punkok, emósok és átlagos tinik. Ha látnak egy idős hölgyet mindegyik átadná a helyét, segítene nekik, miközben mikor állnak magukban duzzognak. Viszont más választásuk nincs. Fel kell állni, különben probléma lesz a belső erkölcsi mutatójukkal. Tehát nincs semmilyen lehetőség arra, hogy kitörjenek. Mindenki kedveli a napi rutin adta kényelmet, a megszokás biztonságát, az ismétlés nyugalmát, viszont az agresszió, amit elfojtanak emberi tulajdonság, ami ott van a legtöbb emberben.

Pont ezért van szükség Jerry Springerre. Ez a legfőbb ok, amiért éltetik Jerryt. Jerry elhozta a napi nyomort és azt a műsort, amire mindenki legbelül vágyik. Ki tudják végre adni az agressziójukat. Mindenki bele tudja élni magát a helyzetbe, ugyanis legszívesebben mindenki szétverné azt, akivel gondjai vannak.

Természetesen nem arra gondolok, hogy minden átlag ember legbelül idegbeteg, hanem arra szerettem volna rávilágítani, hogy nem kell minden esetben azt hinni, az emberek álomvilágban élnek. Mindig fel kell mérni alaposan a célcsoportunkat. Jerry Springer showja azért sikeres, mert erre rájöttek és pont azt adják, amire a célcsoportnak szüksége van.