Branding blog

Délután csörög a telefon, egy ismerősöm üvöltve újságolja, hogy Simicskát otthagyta legtöbb embere. Na, nyugi-nyugi, mi történt? Azt hiszem kommunikáció (fiaskó) szempontból a mai nap felért egy 2001. szeptember 11-ei terrortámadással, de lehet, hogy még egy Apollo 13-at is vehetünk mellé, ha azt nézzük mi fog még történni.

Szóval délután meditáció közben csörög a telefon még a hírek előtt, hogy felállt a médiavállalkozás összes vezetője. Ez eddig is nagyon finom téma volt a Közgéppel foglalkozni, de most még cserben is hagyták. Minden előzetes egyeztetés nélkül felállt a teljes menedzsment. Simicska Lajos, az ország hallgatag milliárdosa most adott interjút először. Természetesen érthető lenne, hogy fel volt háborodva, érzelmileg túlfűtött állapotba került, de a helyzet lereagálása rendkívül rossz volt. Teljes egészében átlátható a "médiabirodalom" strukturális felépítésének minden hibája. Ne szaladjunk előre, kezdjük az elején. Igyekszem politikailag semleges maradni, hogy pusztán a kommunikációról tudjunk beszélni a második bekezdésben. 

Mi történt pontosan?

Ha ismered a sztorit, ezt kihagyhatod

Délelőtt sajtótájékoztatót tartott a kormányzat két tagja arról a kérdésről, hogy a reklámadó mértékét csökkenteni kell. A hírekben már ez úgy szerepelt, hogy az RTL Klub terheinek enyhítését helyezte kilátásba a kormányzat. Természetesen mi is történhetne ilyenkor, mint a lelkes újságírók végzik a dolgukat. Felveszik a telefont és információt gyűjtenek. Nem kell ezért őket ócsárolni, hiszen ez a munkájuk. Hirtelen csörög a telefon és úgy, mintha Aladdin venné fel, személyesen Simicska Lajos állt az újságírók rendelkezésére. "Újabb támadás a demokrácia ellen"-> Jelent meg szalagcímként a HVG-n. 

Bár én kora dél körül kaptam a hívást, 12:38-kor a HVG már egészen biztosan lehozta, hogy "lelkiismereti okokból" felállt a menedzsment. Ez a cikk már tartalmazott különböző találgatásokat, hogy mi lehet az oka ennek a váratlan fordulatnak. Feltételezhető, hogy délben Simicska Lajos már bőven hallott a nap eseményeiről, de kövessük a nyilatkozata szerint a szálakat, mely szerint ő a cikk megjelenésével egy időben értesült arról, hogy a bizalmasainak hitt alkalmazottai (üzlettársai) felmondtak. Igazából itt kommentálni nincs mit. A menedzsment hozott egy döntést, önhatalmúlag kikommunikálták és nagy valószínűséggel lelkükben kis rőzse dalokkal várták, hogy a "főnök" elolvassa a számára összerakott MTI anyagot. Igen, az én meggyőződésem szerint, ha elolvassuk az MTI által megjelentetett közleményt, az nem a nyilvánosságnak, hanem Simicska Lajosnak szólt. 

Nem kellett sokat várni, egy óra alatt meg is érkezett Bayer Zsolt nyilatkozata, aki egy mondattal elintézte a véleményét: "Te is tudod, én is tudom, kedves Lajos, hogy nélküled már nem lenne Fidesz. Már 94 óta nem lenne. De amit most művelsz, az gyalázatos."Bayer Zsolt publicisztikáit, ha ismerjük, akkor láthattuk eddig is, hogy nem finomkodott, hanem elmondta a véleményét. 

14:45 - Bombaként robban a hír, amely médiatörténeti pillanat: Elérik Simicskát, aki nyilatkozott: "Bemegyek a szerkesztőségbe, és mindenkit kib*szok", "kirúgok minden orbánistát, aztán kinevezem a helyükre az én embereimet, akiket nem lehet megfélemlíteni meg lefizetni", "Orbán egy g----i". Itt már beszélt arról is, hogy fizikailag akár bele is halhat a sztoriba, de ez most lényegtelen. Szerintem nem is kell továbbmennünk. 

Szedjük szét

Abban a percben, hogy Simicska Lajos megtudta, a menedzsmentje otthagyta, kialakult egy alapvető krízis. Hiszen megingott a bizalom a cégen belül, a mindennapos hatalmi játszmák immáron nem a színfalak mögött zajlott, hanem a nyilvánosság is képet kaphatott arról, hogy a médiabirodalom már belsőleg sem stabil. A cikkből egy az egyben kitűnhetett, hogy az MTI-nek elküldött nyilatkozat a nyilvánosság számára elérhető volt, de a "főnököt" célozta meg. Ahogy a cikk elolvasásra került és főhősünk megindult a székházának irányába, tudnia kellett, hogy egy válság helyzet lépett fel a vállalatán belül és egyben kívül is. Most jön a "ha" rész. 

Ha a cég struktúrája nem a rendszerváltás előtti időszakot idézné, amikor még céges kommunikációra sokat nem kellett figyelni, akkor lett volna ott egy-két olyan ember, aki kezébe tudta volna venni a helyzetet és elrendeli a teljes hírzárlatot cégen belül. Ha ez a pár ember olyan lett volna, akiben még a tulajdonos is megbízik, akkor megfogadta volna a tanácsot, hogy nem nyilatkozik, nem közöl semmit, hiszen válságkezelést kellett volna folytatni. Most ne menjünk bele, hogy annak milyen állomásai vannak, nagy vonalakban már leírtam.

Alapvetően minden problémára lehet megoldást találni. Ebben a szituációban ott volt a fokozott érdeklődés. Ez megmarad egy ideig, akár el is húzható irányított kommunikációval (jön majd példa). Természetesen ekkor születnek hírek, információk, amik általában csak publicisztikák, de újat nem tudnak adni a közönségnek. Ezt az időt kihasználva kell megalkotni (akár abban a fél órában, amíg beér a székházba) egy olyan modellt, ami mentén el lehet indulni. Természetesen az első, az információ szerzése, de egy ekkora volumenű cégnél a kommunikációs munkatársak is sodrónak az eseménnyel. Ez garantálja, hogy legalább akkora ismeretanyaggal, vagy rálátással bírnak, mint a főnökök és a cég menedzsmentje. Ebben a szituációban az előre lemodellezett forgatókönyv elengedhetetlen. Aszerint kellett volna kommunikálni és menteni a menthetőt. 

Ne felejtsük el, hogy Simicska Lajos első kommunikációjáról és média előtti megjelenéséről beszélünk. Senki nem tudja valójában hogyan kommunikál, nem tudjuk a szokásait, nem tudjuk a reakcióját és az esetleges döntési szituációkban mutatott habitusát, szemben egy közismert politikussal, aki napi szinten nyilatkozik. Ebben a percben fel lehetett volna őt építeni úgy a közvélemény, illetve a piac számára, hogy egy hiteles, sokak számára megnyerő ember legyen. Még egyszer mondom, fel kellett volna őt építeni. Panelmondatokat a szájába adni, aminek a visszhangját már az előtt mérlegelni lehet, mielőtt kimondaná. Irányítani az összes nyilatkozatát, hogy az mindenki számára szimpatikus legyen. Ebben a helyzetben a legfontosabb lett volna az, hogy a nyugodtságot és a bizalmat sugallja. Ezzel szemben pont az ellenkezője történt. Megjelent az agresszivitás, a vulgaritás. Figyelni kellett volna, hogy a nagyvállalkozói és döntéshozói hitelesség megmaradjon, hangsúlyozza, hogy úrrá tud lenni azon a helyzeten, amit (szerinte) jól látható módon tulajdonképpen a sajtó fújt fel. 

Ha már a hitelességnél tartunk, akkor ki kell hangsúlyozni, hogy a hitelességet fokozni tudják azok a szereplők, akik valódi értéket képviselnek, jól felépített képe van róluk a közvéleménynek. Utóbbi hitelességet pedig felhasználva egy-egy nyilatkozattal fel tudják karolni a "bajtársukat". Jól látszott, hogy ez sem volt koordinált folyamat. Csinatalan Sándort este, az ATV-ben láthattuk mentegetőzni. Nem volt felépítve az ő kommunikációja sem, egyszerűen baráti alapon csinálta. 

A jelenlegi szituációban Simicskának és a kommunikációs csapatának egy az egyben olyan információt, vagy ha úgy tetszik, sztorit kellett volna leszállítani a közvéleménynek, amely nem hátrahúzza, hanem pont, hogy helyzetbe hozza a főszereplőt. Nyilván ezt akkor lehet megtenni, hogyha a kommunikációval a közvélemény érzelmeire is megpróbál hatni. Mondok pár példát:

Simicska megpróbálta besározni Bayer Zsolt nevét is. Kölcsön adott neki, de állítása szerint nem kapta vissza a tartozást. Bayer Zsolt egy bizonyos közönség számára rendkívül hiteles politikai-, médiaszemélyiség, akinek a személyes márkája nem biztos, hogy egy tartozásos történetet gyorsan le tudott volna rázni magáról. Megjelent a hiteles segítő, a sokak által (általam is) tisztelt Széles Gábor személyében, aki lenyilatkozta, hogy soha nem szenvedett anyagi okokból csorbát a Bayer Zsolt felé tanúsított bizalma. 

• Nézzünk egy másik esetet. Simicska ül az autójában, telefoninterjút ad és Orbán Viktort, aki lehet akár jobb, akár baloldali politikus (ebben a szempontból nézve lényegtelen) Magyarország miniszterelnöke. Egy miniszterelnököt nagy nyilvánosság előtt nem tegezünk, nem ócsároljuk és főként nem azonosítjuk különböző testnedvekkel. Hogyan lehetett volna ezt reagálni, ha a krízisben lévő személy mindenáron reagálni akar?
• Nem lepődünk meg nyilvánosan (telefonban), nem ostorozunk senkit, pláne nem hozunk elhamarkodott döntéseket. Ebben a helyzetben nem a politikai ellenfeleinknek és nem is az ellenségeinknek kommunikálunk, hanem a közvélemény felé. Ekkor hétköznapi nyelven fogalmazunk. Nem keverjük, nem kavarjuk, a lényegre kitérünk és slussz. 

Én így mondtam volna:

Természetesen dolgozunk az Ön által említett helyzeten, mely egy korábbi folyamatnak az eredménye. Egy igazgatótanácsi ülésen meg fogjuk határozni a következő lépéseket. Döntésünk részleteibe egy késő délutáni sajtótájékoztatón be fogjuk avatni Önöket is. 

Kultúrált, egyszerű megfogalmazás, lényegre törő beszéd, minden vulgaritástól mentesen. Mivel tudjuk, hogy a szöveget egy az egyben le fogják hozni, ezért nem bízzuk az újságíróra, hogy tegye emészthetőbbé az olvasók számára. Tehát nem tekertük meg a mondatokat, hanem köznapi nyelven fogalmaztunk. Tettük ezt azért, hogy az olvasótábor legalsóbb rétegei számára is érthető legyen. Le lehetett volna azokat is normálisan kommunikálni és akkor most nem attól lenne hangos a sajtó, hogy Orbán Viktort milyen jelzőkkel azonosította, hanem ki lenne emelve, hogy x és y hátba támadta Simicska Lajost. Miért lenne jobb? Érzelmekre hatunk. Senki nem szeretné, hogy valaki meghazudtolja, hátba támadja és így, hirtelen Simicska a pozitív szereplő címet érdemelte volna ki, szemben a mostani visszhangokkal. A végén az egész kommunikációnak az lett a vége, hogy mindenki arról beszél, a milliárdos cégvezető milyen stílusban kommunikált és elmegy szánkózni...

Soha nem késő elkezdeni a kommunikációt, de minden órával tolódik annak mértéke, amennyit ki lehet hozni az adott helyzetből. Nyilán erre konkrét adat nincs, nyilván sok tényezős. 

Valahogy, amikor bekapcsolom a Spotifyt és elkezdem hallgatni a kedvenc dalaimat, beindul a fantáziám. Most épp a The Carbonfools - Opened Doors c. dalát hallgattam. Most egy kicsit más megközelítést adnék neki...

Kicsit elgondolkodtam ma, hogy nagyon sokan sírnak, hogy ez nem jött össze, az nem jött össze, most mi lesz... Mivel ez nem új keletű dolog, úgy gondoltam érdemes kicsit rendet tenni a fejekben. A dolog egészen egyszerű: Mindig hinni kell abban amit csinálsz és meglátni a motivációdat. A hit a legfontosabb az egészben.  

Én azt vallom, hogy kellő akarattal bármit képesek vagyunk véghez vinni. Nem add fel, mert van hit és akarat. A hit pedig olyan, mint a jó betegség. A hit ragályos. Ha olyanokkal találkozol, akikben megvan ugyanaz a hit, elkapod és megváltozik az életed. Velem pontosan ezt történt. Nem írnám le, ha nem tudnék róla hitelesen beszélni. Én másfél éve hoztam egy döntést, ami szinte az egész életemet megváltoztatta. Bár szükségem volt segítségre, észrevettem mindenben a rendszert. Egyszerűen megpróbáltam értelmezni és pár mondatba összesűríteni az összes Brian Tracy és egyéb "megmondóemberek" előadásait. Ezt a pár mondatot pedig elkezdtem alkalmazni. A dolog rendkívül lecsupaszítva az, hogy az életben nem álmodozni kell, hanem mindent megteremteni. Nyilván nem képzelődni kell, hanem tenni is érte, de minden jönni fog a maga idejében. Abban a percben, hogy az irány megvan, nagy valószínűséggel az út is előttünk áll. Legtöbbször olyan úton akarunk haladni, ahol nincsenek előttünk lábnyomok, de hol a probléma? Mit veszíthetünk?

Számomra nyilvánvalóvá vált, hogy a győzelem egy életforma, amihez saját magunknak is igazodni kell. Mi izgalom lenne az életben, ha mi, emberek nem változnánk? A  jövőt elsősorban a szokásaink határozzák meg, de a legfontosabb az adott szituációban hozott döntésünk. Az eredeti témához visszakanyarodva az Opened doors című dal egyszerű szövege elsősorban arról szól, hogy csak rajtad múlik minden. Rajtad múlik, hogy jól érezd magad. Az üzletben ugyanez van, csak kicsit másképp. Ott is egyedül vagy. Nincsenek barátok, minden döntést egyedül neked kell meghoznod és a dalra utalva csak rajtad áll, hogy sikeres leszel e, vagy sem. Épp a héten hívott fel egy barátom, hogy meglátta az üzletet. Elmesélte a sztoriját, valóban kimagasló ötlet, de nincs rá pénze és kétségbe van esve. Találtunk megoldást a problémájára, de eszembe jutott, hogy mennyien lehetnek még így. Kitűnő ötletek megvalósítás nélkül. Úgy gondolom mindenkinek a fejében van egy-két milliárdokat is ígérő ötlet, de sokan nem merik bevállalni. Túl kockázatos, túl későn kezdenék, túl sok a kifogás. De őszintén... Ha Te nem valósítod meg az álmaid, akkor ki fogja? Maximum az, akinek elmeséled és megcsinálja. 

Egyedül vagy, nincs más, aki felelős az életedért és a jövődért. Tetszik, vagy sem, a sorsodat csak és kizárólag Te alakítod. Horn Gyula is megmondta Szanyi Tibornak annak idején, hogy "Egyedül vagyunk Tibor". Ne felejtsétek, annak ellenére, hogy egyedül vagytok, az univerzum és a gondolatotok ereje csak és kizárólag értetek dolgozni. Ha megtanulod irányítani a rendszerben mozgó folyamatokat máris ezer segítőre fogsz találni. 

Are you feeling blue? 
But I can’t help 
’Cause I’m not here 
Left opened doors for you  - The Carbonfools - Opened Doors

Hajnali fél 12 van, mellettem a meleg tea és hallgatom Morcheeba dalát. Próbálom elhinni, hogy a "Wonder never cease" című dalnak van bárminemű valóságalapja. 

Eredetileg ma úgy indultam, hogy a time managementről írok egy cikket, ami nagyon sok embernek még 40-50 éves korára is problémát jelent. Ehelyett a sors azt dobta, hogy más ihlet szállt meg. Mégpedig az, hogy az emberi kapcsolatokban fellépő problémákat hogyan kellene kezelni. A mondás úgy tartja, Isten jelen van az esőben. A kérdés már csak az, hogyha mások könnyei sokkal sokkal gyorsabban száradnak fel, akkor mi miért adjuk át magunkat a rossz kedvnek és nyomja rá a bélyegét egész napunkra valami kis probléma. Nem azt mondom, hogy egész nap Eddie Murphy erőltetett mosolyával kell rohangálni. Néha mindenkinek lehetnek rossz napjai, de az nem jelenti azt, hogy egész nap bánatosan kellene ülni. Az ilyen napokat, amiket az idióták rontanak el, csak túl kell élni. Általában sokan megkérdezik tőlem, hogy miért van az, hogy jön egy rendkívül rossz insight, amitől szinte mindenki padlót fog, én pedig fél-egy óra múlva már röhögök az egészen. Ma pont ezt a kérdést kaptam meg, ezért inkább itt válaszolnék és segítenék, hogyan kezelném a helyetekben ezeket a szituációkat. 

Az emberek rangsora

Ahogy brandingben nem lehet mindenki célcsoport, ugyanúgy nem lehet mindenki a barátod. A Google annak idején nagyon jól kialakította a saját kis közösségi oldalát, illetve azon belül a kapcsolati körök rangsorát. El fogom mondani miért logikus ez az egész, illetve miért bukott el.
Az életünkben meg kell legyen a prioritások egyes emberekhez kapcsolva. Vannak barátok, munkatársak, ismerősök, távolabbi barátok és mondjuk ott a Jani, akire mindig számíthatsz és megbeszélheted vele a gondjaidat. Nagyon sokan rendkívül komolyan kezelik az emberi kapcsolataikat és mindenkit ugyanúgy kezelnek. Imádom, amikor egy megbeszélésen, ahol valószínűleg akkor először és utoljára találkoztunk, a partner elkezdené sorolni az elvált feleségétől kezdve a huszonhatodik unokatestvérének fiával kapcsolatos dolgait. Mintha én lennék számára a fent említett Jani. Hihetetlen, de ezek az energiavámpírok a rendkívül sok embert le tudnak szívni. Nem mellesleg lehet, hogy pont mi vagyunk ezek a vámpírok (de természetesen a jelenlévők mindig kivételt jelentenek). Aki a természeténél fogva olyan, még magára is tudja venni mások problémáit. A kulcsszó az, hogy helyén kell kezelni mindenkit. Mindenkit be kell magunkban kategorizálni, hogy meddig megyünk el vele a kommunikációba, mire kell figyelni. Egy találkozó után még senki nem lesz a barátod. Ha ez megvan, akkor nem fogunk tudni megcsúszni alapvető emberi kapcsolataikban. 

A fáma egyszerű. Mindenkitől annyit kell hallgatni, amennyit Te is szívesen megosztanál vele.

Jaj nemár, még ez is...

Leterhelt munkával a főnököm, A feleségem bugyiját is nekem kell elhoznom a tisztítóból, mert ő épp kozmetikushoz ment és nem ér rá neki után. Ehhez hasonló napi problémák azok, amiket nagyon sokan magukra vesznek. Szinte tudatosan halmozzuk el magunkat munkával és elsőre visszautasíthatatlannak tűnő zsarolásokat fogadunk el szó nélkül. 

Azért szeretem protokollok és prioritások szerint élni az életet, mert akkor minden és mindenki a helyén van fejben. Leginkább ezeket a prioritásokat kell helyén kezelni nap mint nap. Nyilván van különbség probléma és probléma között, de most elsősorban arról a helyzetről írok, amikor mások teszik tönkre az ember napját. A kulcsszó, hogy mindenki egészen addig terhelhető, amíg hagyja. Nyilván ez függ habitustól, embertípustól, de a lényeg ugyanaz. Mindenhol meg kell nézni, hogy mi az a pont, amikor nemet tudunk mondani, mérlegelve, hogy milyen érdekeink vannak.

Visszakanyarodva az első példához, a Google+ rendszere pont azért nem lehet annyira sikeres, mert a legtöbbek fejében nincsenek meg ezek az osztályozások. Ha pedig megvannak, ezeket nem szívesen adjuk ki. Nem mondhatod munkatársadnak, a Marikának, hogy bocs, te CSAK a munkatársamként vagy fejben bekategorizálva. Egészen egyszerűen a gyakorlatban nem kell felvállalni és átvenni a Marika hétköznapi problémáit, hiszen nem azért dolgoztok, hogy azok megoldódjanak, hanem pénzt akartok keresni. Ennyi a vele való kapcsolatod, semmi több. Jó példa erre valamelyik reggelem az előző hét folyamán. Középkorú, jól öltözött, jól szituált hölgy áll előttem az újságosnál. A fizetés nála 5-10 perces művelet volt. Végig kellett hallgatni, hogy számára a Blikk címlapján lévő Berki Krisztián mennyire nem szimpatikus, hiszen a volt férjére emlékezteti, aki elmondása szerint egy nyomorult volt. Őszintén, ez kit érdekel? Sem az újságost, sem a vásárlókat, beleértve saját magamat is. Ha már nyilvánosan nem tesszük meg, legalább fejben érdemes rendet tenni, hogy kinek mit mikor meddig. 

Prioritások

Prioritásokra igenis szükség van. Tudni kell, hogy mi az, amiért dolgozunk, mi a fontos. Valakinek a pénz, valakinek a család. Nem vagyunk egyformák, de, ha prioritások mentén élne kevesebb lenne a feleslegesen eltöltött idő. A dolog leegyszerűsítve annyi lenne, hogy bizonyos határokon belül merjünk nemet mondani. Hihetetlen érzés, amikor tettünk az ellen, hogy valaki elvegye a kedved. Másik pedig, amikor valami rossz történik. Lehet ülni, búslakodni akár egy éven át, de a helyzet fog változni? Nem... Akkor miért csinálni az egész önsajnálatot. Nem jobb mosolyogni?

Reggel van, valamikor hét óra körül lehet. Épp a Soroksári úton vagyok. Dugó van kifelé  a városból, az okát nem tudom. Autót letámasztom az OBI parkolóban. Miközben égtek lelkemben kis rőzse-dalok, várom a hévet és elkövettem egy hibát, körbenéztem. 

Nagyon érdekes volt látni, ahogy a régi fullra járatott Soroksári út melletti gyárak sorra bezártak. A távolban megvillant egy össze-vissza graffttizett, már-már összeomlott épület. Körülbelül csak öt percet utaztam Budapesten, ami pont elég volt ahhoz, hogy ugyanazt a hangulatot élhesse át, amit Kijev és Bukarest adott számomra. Ekkor jöttem rá igazán, hogy hiába voltunk a "legvidámabb barakk", hiába vagyunk sok éve EU tagállam, nagyon sokat kell még fejleszteni. Mindezt nem azért mondom, hogy a soroksáriakat lenézzem, vagy sok véleményvezérhez hasonlóan azt tudjam mondani, "Igen, Magyarország Kongó szintjén áll, menjünk Amerikába!". Ez hülyeség. Itt a blogon elég gyakran leírom, hogy imádok Magyarországon élni. Minden nap egy újabb kihívás a hazai üzleti élet sikamlós talaján megtalálni a stabilitást. Aki Magyarországon vállalkozni tud, az mindenhol megállja a helyét. 

Nagyon sokan mondják, hogy "persze, könnyű úgy előrelépni, ha van pénzed". Ki nem állhatom ezt a mondatot. Aki nem tud pénz nélkül pénzt csinálni, az jó eséllyel pénzzel sem fog tudni semmit kezdeni. Sajnos ez alap igazság. Szent meggyőződésem, hogy azok a sikeres emberek, akik vagy ott vannak a top 100 listában, vagy fizettek azért, hogy ne legyenek ott, biztosan újra fel tudnák építeni magukat 5-10 év alatt újra, ha holnap elvennénk minden vagyonukat. Visszatérve az előző gondolatmenethez, egyre többet lovagol a közélet azon, hogy most el kell e menni, vagy nem kell elmenni a jobb élet reményében.

Volt idő, amikor én is úgy képzeltem el a jövőmet, hogy amint lehet lelépek innen, mert minek küzdeni, amikor máshol könnyebben és gyorsabban lehet érvényesülni. Lehet, hogy sokan lokálpatriótának fognak tartani, de én szentül hiszem, hogy Magyarországon is lehet üzletet építeni. Itt szocializálódtunk, itt ismerjük azokat a kereteket, amiket nem érdemes átlépni. Igen, itt is lehet fejleszteni, előrelépni. Meg is lehetne mindezt valósítani, ha nem az önös érdekek vezérelnének sokakat. Egyik kedvenc felmérésem, a Tárki egy 2009-es felmérése, amiből a Carnation egy hihetetlenül jó infografikát készített. Egy zseniális videó, de ami benne van, tudnék vitatkozni. Sajnos nagyon sok olyan sztereotípia van benne megfogalmazva, amit azok mondanak, akik még életükben nem vállalkoztak egy percet sem és üzletről beszélni. Többek között olyan dolgokra gondolok, hogy "kapcsolatok nélkül nem lehet előrelépni", vagy arra, hogy "mindenki saját maga felelős a sorsáért". Igen, ezekkel az állításokkal egyet tudok érteni. Az üzleti életben meghatározóak a kapcsolatok, illetve mindaz, ami valahová pozicionál. Egy hiteles és gyors reakcióra képes üzletembernek igenis muszáj, hogy meglegyenek a kapcsolatai, amelyeket bármi probléma esetén az adott szituáció megoldásaként bármikor fel tud keresni. Nem lehet mindenkin segíteni. El kell fogadni, hogy nem tudunk istent játszani és megmenteni mindenkit, csak elfogadni. Ha el tudjuk fogadni, hogy vannak nálunk szegényebbek, vagy gazdagabbak és az értékítélő képességünk a helyén van, akkor ugyanúgy tudunk fel-, illetve lefelé is kommunikálni anélkül, hogy szenvednénk a köztünk lévő különbségtől. Ez így szép leírva, de használni eddig csak nagyon kevesen tudták. 

Mit is mondhatnék? Egyszerű a fáma, bátraké a szerencse. Bátrak azok, akik adott pillanatban nem adták fel a hitüket a változtatást remélve. Ezért jár nekik a szerencse. Aki adott helyzetben nem mer lépni, az hagyja magát manipulálni, gyáva lesz és soha nem jár neki a szerencse. Szinte minden nap, amikor az egyéb projektjeim mellett van időm, a SharingCarral kelek-fekszem. Én hiszem, hogy 300 autóval, kellő hittel, jó szakemberekkel, arányait nézve minimális beruházással meg lehet változtatni ezt a várost. Itt merül fel a kérdés, hogy a hit meddig terjed ki és mikor kezdődik a realitás. Amikor olyan üzletemberekkel beszélek, akik épp egy krízis helyzet előtt állnak, aránylag időben belátták, hogy nem vettél fel a lépést és hamarosan hátrányba kerülnek, sokszor csak 20-30 év múlva derül ki, hogy álomvilágban élnek. Ilyenkor általában elég gyors ütemben kell haladni az általam mentorált vállalkozásokkal, ami szinte mindenre kiterjed. Egy személyben építjük a céget és hozzá a cégvezetőt. Gyorsan lehet általában behozni a hátrányt, de ez nem minden esetben fájdalommentes. Ezekkel az ügyfelekkel, (akik amúgy felelős cégvezetők) szoktam elbeszélgetni és megpróbálom megértetni velük a következőt... 

Volt egy álmod klassz, 8 évesen ez imádni való. 18 évesen ez már lelkesítő. 38 évesen viszont már elég kínos és jó lenne nem eljutni a szívet tépőig.

Egyszerűen van az a szint, amikor már nem finomkodunk. Azt mondják, hogy az ember körülbelül 25.000 napot él. Aki átbillent az élethosszának a második felére és csak akkor veszi észre, hogy nem élt, nagy valószínűséggel nem fogja tudni megélni az utolsó felet sem boldogságban. Amit fiatalon építünk, az egy jól működő, fenntartható vállalkozás, egzisztencia és egy olyan nyugdíj alap, ami a későbbi idős korban már megfelelő alapot jelenthet az élethez. Lényegtelen, hogy az utóbbi hat kiadott panel lakás, nyugdíj alapba fektetés, állampapír, cégvásárlások. Ami fontos, hogy egy olyan alapot építünk, amely biztosítja a hosszú távú jövőnket és egy alap fizetést ad. Az életünk második szakaszában már nem az kell számítson, hogy mennyit, hanem az, hogy mit akarunk csinálni. Nagyon fontos, hogy ezeket már kicsi korban tisztázni, mert bajok lehetnek. 

A mai napom finoman szólva is zaklatott volt. Mikor reggel felkeltem, valahogy nem gondoltam rá, hogy egy olyan találkozásra kerül sor, amit azt gondolom nagyon sokáig nem fogok tudni elfelejteni. 

Minden ugyanúgy indult, mint minden nap. Tele a naptár, alig látok előre két percet. Alleban volt egy hosszabb brainstorming egy barátommal, akit végül hazakísértem. Körülbelül fél órás volt az út a Savoya Park irányába. Vissza kellett mennem az Alleba, ezért a másik fél órát már egyedül töltöttem.Hogy az időt eltöltsem, telefonáltam és meghallgattam egy dalt. Elsősorban ezzel a bejegyzéssel egyelőre nem tudom még most sem, hogy mi a célom, de valamit megmozgatott ebben az a benyomás, amit kaptam. Inkább az érzést szeretném átadni és választ keresni a dolgok miértjére...

Kovács Gyopár előadását kaptam meg e-mailben, amit a Rising Starban alakított. Ruzsa Magdi "nélküled" című számát adta elő, de valami elképesztően átütő módon. Azóta is azt dúdolom még mindig. Ez már meghozta az alaphangulatomat. Ekkor a villamos megáll  megállóban. Szemben ülök az ajtóval és látom, hogy felszáll egy fiatal kisfiú, mögötte a nagymamája unokája táskájával a hátán rendkívül nagy gondossággal figyelte unokája minden léptét, már-már anyai féltéssel. Nagymama mellém, a fiú pedig nem messze tőlük foglalt helyet. Látszott, hogy a nagymama nézésében, hogy valami olyan terhet hordoz magában, ami megtörte, de szemét egy másodpercre nem vette le a fiúról. Egyszerűen annyira impulzív volt ezt a szituációt megélni, hogy azt nem tudom leírni. Egy amúgy is érzelmekkel teli dalt hallgattam valami rendkívül átütő előadásban és láttam ezt a képet. Még mindig nem tudtam megfelelő magyarázatot kitalálni, de megkérdeztem a hölgytől, hogy "Minden rendben?". Ebből egy öt-tíz perces beszélgetés lett.

Többek között megtudtam, hogy az unokájának (korát körülbelül általános iskola negyedik, ötödik osztályára tenném) szülei évekkel ezelőtt elváltak, az apja nem akar tudomást sem venni a fiáról, édesanya pedig három hónappal ezelőtt hunyt el. Egyszerűen hihetetlen volt látni a fiút, aki rendkívüli lelkierővel fojtotta el érzelmeit és olyan tartással és céltudatossággal néz a jövőbe, amire szerintem még én sem lennék képes. A hölgy elmondása szerint a három hónapot a srác úgy vészelte át, hogy ennyi idősen rájött arra, hogy egyetlen perspektíva maradt számára. A tanulás. Ennyi idősen már átlátja, hogy mit kell csinálnia és tudja mit kezdjen az életével. Nagyon ritkán, körülbelül szökő évente egyszer fordul elő, hogy nem jutok szóhoz. Ez ilyen helyzet volt. Még mindig nem sikerült helyretennem magamban, valójában mi a rosszabb... Tudni, hogy ez az életút, amit ő kapott, valójában egy nagyon komoly tanítás, amely meghatározza jövőbeni életét, vagy tudni azt, hogy rendkívül gyorsan egyedül fog maradni. 

Mikor megérkeztünk, egyszerűen a döbbenettől nem tudtam hirtelen azt sem, hogy hol vagyok. Még egy megállót túl is utaztam velük. Mikor elköszöntünk nem tudtam megkérdezni tőlük, hogy hogyan érhetem el őket. Ez a fiú a történetével, az életével és azzal a hatalmas belső tartással, amivel rendelkezik szvsz milliárdból kettő. Én hiszem, hogy ezt a srácot még látni fogjuk és büszkék leszünk rá. Tipikus vezető jellem. Ez már ilyen kicsi korban kiderül az emberről. Az avatott szemnek pedig ez nagyon gyorsan szemet is szúr. Hazafelé az autóban már azon gondolkodtam, hogy kié a felelősség. Egyszerűen az ilyen emberek nem tudnak már a közoktatásban kiemelkedni. A rendszer képtelen arra, hogy a hozzá hasonlóakat kiemelje. A papír nem lényeges. Senkit nem érdekel. Ennek a fiúnak az attitűdje már előrevetíti a jövőjét, de egészen addig nem lesz képes senki kiemelkedni, amíg nem teljesíti a rendszer elvárásait, miközben látszik, hogy nincs egy szinten a kortársaival.  

Én aránylag korán belecsöppentem az üzleti életbe. Körülbelül 14 éves voltam, amikor rájöttem mit is akarok kezdeni az életemmel és meghatároztam a saját prioritásaimat. Azóta megpróbálok azok mentén élni a mindennapjaimat. Eddig úgy tűnik életem legjobb döntése volt, hogy ott és akkor, egy bizonyos szituációban döntöttem és elkezdtem járni a saját utamat szakítva minden rendszerbeli elvárással, normával. Amikor a sors az első pofonokat kaptam és szembesültem azzal, hogy a saját hőseim aláztak szénné, mert valójában a saját ellenségüket látták bennem, eldöntöttem, hogyha oda kerülök, segíteni fogom azoknak a fiatal titánoknak a sorsát, akiben már látszik mindaz, amitől individuálisak. Körülbelül most jutottam el oda, hogy azt mondhassam: megérkeztem.
Ezt a bejegyzést nem a sajnálatom szülte és nem is itt akarok keresni tehetségeket. Egyszerűen megérintett mindaz, amit akkor és ott kaptam. Ezeknek a fiataloknak, akikben már ilyen kis korban látszik, hogy nincsenek egy szinten a kortársaikkal igenis segíteni kellene.

Elárulom nektek a nagy titkot, hogy az összes fiatalokat támogató program hol hal meg. Nem pénz kell, nem coaching. Ezek a mini felnőttek már pontosan tudják mi kell nekik. EGYETLEN dologra van szükségük. Hogy valaki(k) higgyen bennük. Bár, még nem jártam náluk (remélem hamarosan lesz időm kipróbálni), de egy korábbi interjúban leírtak szerint az EOS pont azért tud jó lenni és azért nem értik nagyon sokan, mert vannak páran, akiknek nem kell megmondani mit tegyenek. "Ez azt jelenti, hogy nem konkrétan mondjuk meg, hogy mit kell csinálni, hanem az embereknek hagyjuk a szabadságot, meghagyjuk a szabadságot, hogy saját maguk eljussanak a célig." Egész egyszerűen tudják. A rendszer pedig ezeket a különcöket, vadócokat szeretné bedobozolni a többiek közé, pedig nem lehet. 

A ranglétrán végig kell menni, de nem mindegy, hogy ezt valaki egyedül, vagy egy olyan társsal teszi, aki nem a konkurenciát látja, hanem hisz benne. Ez hiányzik Magyarországon, pedig nagyon sokan képviselik a fent leírt 1%-ot, csak hinni kellene bennük. 

Renyhe módon átlendültünk egy választáson. Sajnos csak most jutottam el odáig, hogy a három héttel a választások után kommentálni tudjam az eseményeket. A baloldal munkáját kommunikációs, stratégiai szempontból egy mondattal tudnám összefoglalni: siralmas

Gyakran szoktam mondani, hogy minden új megoldást, találmányt a hazai piacon lehet a legjobban tesztelni. Ami Magyarországon működik az a világon bárhol megállja a helyét. Egyszerűen hihetetlen az a leleményesség, amivel a magyarok rendelkeznek.Szerintem nálunk jobban sehol nem tudnak megszervezni egy spontán tüntetést, leköpni valakit, playback harcosokra csápolni az első sorban. Egyszerűen ez, ami három hete történik mindennek a legalja.

Majd később, egy másik bejegyzésben ki fogok térni arra, hogy mi történt a választások utáni hetekben, de most szorítkozzunk a választás estéjére, ahol sokak szerint történelmet írtunk, míg mások szerint az országot a pusztulás oltárán égettük el. Ígérem, teljesen politikától mentesen próbálok írni. A választások estéjét a barátaim társaságában az egyik választási központból követtem. Köztudomású, hogy a választást végül a Fidesz nyerte. Az én véleményem az, hogy a Fidesznek végül esélye sem volt veszíteni. Egy tönkre vágott baloldallal szemben csak győzni tudott. Ezzel nem dobozoltam be őket, de a tény az, hogy a vereséget csak saját magunknak köszönhetik. 

Mi volt az MSZP-nél?

A választást megelőzően a baloldalon egy nagyon érdekes helyzet alakult ki. Az a napi komédia, ami ott zajlott, kicsit Szenes Iván Disco c. számát juttatta eszembe. ("Hóbortos lámpa mellett, táncolnak énekelnek, Isznak és vélekednek pár béna lámpa mellett, Közben a diskjockey játszik a fényorgonán.") Hibát hibára halmoztak. Egyszerűen a mai napig nem fér a fejembe, hogy egy olyan embert, aki évek alatt, nehéz munkával, pénzt, időt nem sajnálva felépítettek, visszaléptették... Ez egyszerűen valami olyan bal lépés volt, amitől az ember, ha pusztán szakmai szemmel nézi a dolgokat, a fejét legszívesebben a falba tudná verni. Horváth Csaba minden szempontból egy jó jelöltnek tűnt. Aránylag fiatal, ambiciózus, meg tudja szólítani a baloldali érzelmű választókat, illetve azokat, akik valamilyen módon csalódtak a Fideszben. A dalhoz visszatérve volt egy jó jelöltjük, erre önmagukból teljesen kivetkőzve visszaléptették Horváth Csabát és elindították az MSZP bohócát, Falus Ferencet. Hihetetlen volt számomra az, amikor egy korábban igazgatói, tisztifőorvosi szinten lévő politikus egy perc alatt járatta le magát és került olyan szituációba, hogy saját magával együtt egy pártot is magával rántott. 

Forrás: http://pontosan-ahogy.tumblr.com/

-I-

Látjátok, ez tipikus példája annak, hogy nagyon sok ember nem képes felfogni azt, hogyha dolgozik valahol, akkor onnantól kezdve mindig, minden körülmények között saját magán túl egy céget, pártot, közösséget képvisel. 

-I-

Hihetetlen volt látni, ahogy egy elegáns úriember (miniszterként láttam utoljára) ott áll a videóban abban a csíkos kis zokniban, fapapucsban, mellette az ordító gyerek, akinek az orrából vér folyik, majd leönti a nyúzott ruhában lévő felesége egy vödör vízzel. Szinte másodpercenként el kellett hitetnem saját magammal is, hogy egy új politikai szereplő mellé nem adtak egy komplett stábot. Ez nagy felelőtlenség volt. Egyedül hagyni egy olyan szereplőt, akibe a párt minden reményét belefektette és a sikert, az áttörést várják tőle. Erre csak azt tudom mondani, ha erre képesek voltak, akkor megérdemelték. Ebben a legyengített szituációban, amikor az MSZP a legrosszabbkor visszaléptette a második jelöltjét is, a megváltó színében megjelent Gyurcsány Ferenc és a baloldali össze-visszafogás főpolgármester jelöltje Bokros Lajos lett, de erre is ráfaragtak... Bokros kapott egy nagyon durva médiafigyelmet, de azt gondolom az egész fennforgásban ő volt az egyetlen aki átlátta a rendszert és a legjobb pillanatban beszívatta az összes politikai támogatóját, amikor elmondta, Ő nem fog MSZP, meg Összefogás színekben indulni. Ő csak és kizárólag a MoMa színeiben indult. Na, azt hiszem ez volt az a rész, amikor már nem bírtam visszafogni a röhögést. Egy ember beszívatott két szerencsétlen pártot és még mosolygott is.Feljebb azt mondtam a Falus videó említésekor, hogy annál nincs lejjebb, de az MSZP még mindig tudott utat keresni lefelé. 

Még korábban egy bejegyzésben elmondtam, hogyha az MSZP jól döntött volna és Tóbiás József helyett Kunhalmi Ágnest választották volna meg és Horváth Csaba mellett kitartottak volna, akkor még lett volna esélyük is és nem kellett volna szórakozni ilyen összefogással bajlódni. 

Pörgessük csak tovább az eseményeket... Visszaléptették az utolsó jelöltet is, az MSZP sajtótájékoztatót tartott. KETTŐT. Megjelent Tóbiás József, elmondta, hogy nincs alternatíva, nincs kire szavazni. Majd megjelent Kunhalmi Ágnes, aki elmondta tökre az ellenkezőjét. Látszott mekkora egyetértés van a párton belül. 

A választások vége volt a kedvencem, amikor az MSZP kiállt és nagy, fültől-fülig érő mosollyal álltak ki bejelenteni, hogy megverték a szavatok számával a DK-t. Kérem szépen, mi volt ez?! Hát az összefogás... Fröcsögés, egymásra mutogatás. Undorító volt látni, ahogy végig csak a helyekért ment a küzdelem és senki nem törődött az időzítéssel. Ha van az MSZP-ben normálisan gondolkodó vezető, akkor azonnali hatállyal felmondott volna az összes kommunikációs, stratégiai szakembernek, tanácsadónak, marketingesnek, aki a párt mellé szegődött. 

Mit lát ebből a választó?

Az MSZP nem képes még pártot belül sem megtalálni az egységet, egymás vérét szívják a baloldalon, akkor mi lenne, ha kormányoznának? 
Persze ezt mások pedig csak a javukra fordították, akik ezért a kijelentésért már nem egy, hanem két kiló krumplit kértek... Hiszen, már a szavazók számára volt kínos a helyzet.

Fidesz oldala

Fidesz oldalán igazából nem kellett nagyon megerőltetniük magukat. Egységes fellépés, határozottan kiálltak a jelöltjük mellett. Nem szapulták, centralizált kommunikációval mindenki ugyanazt nyilatkozta egy egységes álláspontot képviselve. Egy reményvesztett baloldallal szemben csak várniuk kellett, hogy hányszor sikerül ráverni a versenytársakra. Nagyon ügyesen inkább azt választották, hogy sem Tarlós Istvánnal, sem pedig a baloldallal kapcsolatban nem nyilatkoztak semmit. 

Végső soron

Végső soron egyértelmű, hogy a választásoknak csak az egyik nyertese lett a Fidesz. Véleményem szerint halkan csendben még egy bronz érmet is kihirdettek, amit Gyurcsány  Ferenc kapott meg. A fenti idézetnél maradva ő lett a diskjockey aki nem csinál mást, csak játszik a fényorgonán és kiadja az utasításokat, miközben elkábítja a baloldali képviselőket. A prioritások meg lettek határozva, le merném fogadni a következő választás idején Gyurcsány Ferenc fogja meghatározni a prioritásokat. 

Slussz...

Nem nyert az MSZP, erre számítani lehetett, a Fidesz oldalán követtek egy profi, előre felépített stratégiát. De tudjátok mi volt az, ami a legszörnyűbb, legundorítóbb az egészben?  Az, hogy egy fair versenyben, a résztvevők gratulálnak egymásnak. Ha megfigyelitek a híradásokat, akkor a Fidesz oldaláról elhangzott, hogy gratulálnak párt állástól függetlenül minden nyertesnek. A választás estéjén az MSZP oldalán még kis is jelentették, hogy ők nem gratulálnak senkinek. Ennyire alpári megjegyzést ha akartak volna sem tudtak volna tenni. Így a bejegyzés végén a mondandómat Bozó Zoltán (Szentes fideszes polgármesterjelöltjének) bejegyzésével szeretném zárni. Azt gondolom, hogy ez a Facebook bejegyzés, ami a választások után született egyszerűen példaértékű!

A válasz röviden az, hogy sehogy, hiszen el sem indultam a versenyben. Tekintve, hogy nincs jó énekhangom, nem vagyok egy tipikus sztárfazon, nem is nagyon fogok elindulni, de véleményem szerint bárkit (talán még a majmot is) fel lehet készíteni arra, hogy bekerüljön a top 5-be. 

Mielőtt nagyon belemennénk a részletekbe, szögezzük le, hogy most nem a jövő nagy művészeit keresi az ország. Nagyon ritkán lehet szert tenni egy Adele, vagy Susan Boyle szerű tehetségre. Magyarországon a két legnagyobb kereskedelmi csatorna, az RTL, illetve a Tv2 futtat évente egy szériát. Gyakorlatilag ez egy soft ValóVilág. Röviden összefoglalva minden évben meg kell alkotni egy olyan árucikket, akit lehet futtatni és „termékkapcsolással” el lehet eladni vele együtt bármit, például Tv-t, telefon előfizetést. Mindazok, akik a gyorsan jött hírnevet nem tudják helyén kezelni, azok el fognak tűnni. Szinte mindegyik így végzi pár kivétellel. Rúzsa Magdi, Tóth Vera, Gabi a felszínen tudtak maradni. Ők jól csinálták, hiszen tudták előre, hogy mit szeretnének kezdeni magukkal a siker után. (talán akkor még a csatornák érdekében állt, hogy segítsék őket) A többiek nem nagyon tudtak mit kezdeni a hirtelen jött sikerrel, így, mire feldolgozták, hogy nyertek, a közönség már el is felejtette őket. Sajnos a műsor után ezek az emberek nem nagyon vannak gondozva, ezért elvesznek és pont ezért fontos, hogy ezt maga a versenyző is tudja. Imádom nézni, amikor valaki elmondja „húúú, hogyha kiesek, oda az életem”. Alapvetően a győztes beállítottságú emberek tudnak nyerni. Aki szétizgulja az agyát is, az a saját félelmeit fogja beteljesíteni, ami sajnos kiesést fog eredményezni.

Annak idején Éder Krisztián (SP) egy interjúban elejtett egy, stratégiai szempontból meglehetősen rossz kijelentést: "Valakivel együtt születik a férfiasság, valakire pedig rá kell aggatni". Jelen esetben nem a férfiasságot kell ráaggatni a versenyzőre, hanem a piac számára eladhatóvá kell tenni. Természetesen a műsor pártatlan (haha), azért gyorsan fel lehet ismerni ki a favorit. Rendkívül egyszerű eszközök állnak rendelkezésre egy versenyző erősítéséhez.
Vannak olyan különcök, vadócok, akik mindig a határon kívülre esnek, pont azért, mert egy nagyon szűk réteget tudnak csak megszólítani. Ilyen például az utóbbi években felfedezésre került Lass Bea is. Mivel a művésznőt nem szeretném megbántani, ezért csak a tényeket írom le. Sírdogál a színpadon, versenyszituációban összeomlott, ezzel elvesztette a hitelességét a közönség nagy részével szemben. Persze van egy olyan kis százalék, akik megértik és elfogadják úgy, ahogy van, de összességében a karrierje rendkívül stagnál annak ellenére, hogy a hangja meglenne hozzá. 

Ezzel bele is vágtunk a közepébe. Mitől lesz egy sztár eladható? Mik azok a faktorok, amikre építeni lehet. 

Ha ezt a kérdést kapom meg, elsősorban azt szoktam mondani, hogy personal branding építés előtt meg kell vizsgálni, hogy a piac mely rétegének lehet legkönnyebben hitelesen felépíteni az illetőt. Most ne kezdjük el boncolgatni, hogy a magyar lakosságnak mely rétege a legfizetőképesebb, ha ilyen műsorok jönnek szóba, de körülbelül azonos esélyekkel indulhat el mindkét nem képviselője. Már nem az számít, hogy kinek milyen hangja van. Láttunk már olyan énekest, aki megnyerte úgy az egyik vetélkedőt, hogy körülbelül semmi hangja nem volt. A dolog rendkívül egyszerű. Hitelessé kell tenni a piac számára és mindenkiből ki kell hozni azt a pluszt, amit ha felerősítünk, akkor képes lesz megnyerni a versenyt. Lehet itt egy gyermekét egyedül nevelő asszony fiára koncentrálni, származást erősíteni, anyagi, szociális körülményeket. Mindegy, a lényeg, hogy a néző számára átütő legyen és ne tudjon elmenni szó nélkül amellett, hogy valakinek azon túl, hogy jó hangja van, mondjuk minden reggel penészes-zsíros kenyeret kell ennie, mert nincs pénz másra. De le lehet ezt fordítani bármire, a lényeg, hogy a néző érzelmeire hassunk vele. A néző egyetlen dolgot lát... Havi egy millió forinthoz juttatja hozzá a számára tetsző embert. Ennyi. Ahhoz fog menni a pénz, aki kiharcolja magának egy kis logikával. Nem ördögtől való dolgok ezek, csupán csak a valóság. 

Hogy ki lesz a győztes idén?

Nem tudom, nem vagyok jós, de elmondom, hogy az X-faktor jelenlegi szériájában versenyzők közül kit látok esélyesnek. Úgy gondolom, hogy most egyértelműen a Benji nevű srác az esélyes. Meg kell hagyni, ügyesen csinálja. Jó hangja van, a családi drámát épp akkor mutatták be, amikor kellettek a szavazatok, hogy a második fordulóban pozíciót tudjon erősíteni. Lehet nem tudatosan csinálja, vagy valaki súg neki, de a család mindig egy nagyon komoly ütőkártya. Benji számára jóval komolyabb teret enged a csatorna is, de az érdem is párosul mellé. Nem vagyok biztos benne, hogy jó mentor mellé került, de azt leszögezem, hogy Tóth Gabi megsirattatása elég komoly bónuszt jelent nézői szemmel. Személyisége szempontjából még nincs elrontva, hiszen kellően szerénynek mutatja magát azokban a szituációkban, amikor a fél világ őt fényezi az előadásai után. Elképzelhető, hogy ez egy otthonról hozott hozzáállás, de szimpatikus tud lenni. Ha tippelnem kellene, akkor Benji egy jó nyertes lehet a csatorna és a szponzorok számára. Fiatal kora miatt egyaránt hiteles tud lenni a fiatalok, idősek számára egyaránt, elhivatottsága miatt pedig meg van az esélye rá, hogy a felszínen tudjon maradni. 

Ma beesett egy levél a mailboxomba egy linkkel. Mire is mutatott a link? TV2-Frizbi, Gáspár Győzővel készített interjú. 

Ugye emlékszünk arra a bulvár botrányra, amely kitűnő indokot szolgált a TV2 csoport számára, hogy a Gáspár családdal szerződést bontson... Épp várok és elgondolkodtam, hogy mi is lenne a legjobb lépés ebben a szituációban. 

Mik a tények? 

• Az Édes élet, Gáspár Győző mellé kirendelt felelős szerkesztője elment szabadságra, helyette kirendeltek valakit, aki helyettesítette őt
• Nem egy nézeteltérés volt az új szerkesztő és a Gáspár család között
• A szerkesztő (hölgy) elég professzionalista volt és több alkalommal kérte a felvételek újraforgatását, valamint profibb hozzáállást. 
• Győzike sztárnak érezte magát és nem akarta megfogadni az új szerkesztő instrukcióit, ezért összevitatkoztak. 
• Elvileg ezek történtek.
• Nem török pálcát senki feje felett, ugyanis nem voltam ott, nem tudom pontosan melyik félnek van igaza. Annyi biztos, hogy Győzike ki van rúgva a Tv2-től. 

Hajdú Péter körülbelül másfél héttel korábban vendégül látta Győzikét a Frizbiben, hogy tabuk nélkül beszélhessenek a kialakult (bulvár)botrányról. Elkezdtem nézni a videót, de pár perc után ki akartam kapcsolni. Embert így még nem láttam megalázni saját magát. Egyszerűen hihetetlen látni, hogy valaki annyira elbízza magát, hogy három méterrel a felhők felett jár, majd egyik pillanatról a másikra visszazuhan a véres valóságba. Nem hiába mondják, sok példa van rá, hogy minél magasabbra repül a sas, ha megdöglik, annál nagyobbat tud zuhanni. Úgy tűnik ez most megtörtént. 

Manapság elég érzékeny téma a szexuális bűncselekmény, nőverés, hatáskör túllépése. Ha valaki ebbe a körbe belekerül két dolog történhet:

• Vagy a dolgok elé kell lépni és előre látva az események szoros láncolatát, úrrá kell lenni a krízisen. Erre a szenárióra nem is olyan régen láthattunk példát, amikor Sebestyén Balázs keveredett hasonló krízis helyzetbe, amikor elviccelték az ELTE-s gólyatáborban történt nemi erőszakot. Ekkor a ClassFM elég komolyan Balázs hóna alá nyúlt és láthatóan nem saját magának kellett kimenekülnie a kialakult helyzetből. Győzike viszont egyedül van. 
• Másik, ami történhet, hogy nincs menedzsment, nincs senki, aki tudna segíteni. Maximum két hét alatt szétszedik az illetőt és eltűnik a magyar média tömegsírjában. A problémát az is beárnyékolja, hogy olyan szerződést írt alá, amely kimondja, hogy adott ideig (minimum 1 évig) nem mehet át másik csatornához. Erre a legjobb példa VVCristofel, akit Veronika és még egy barátnője megverése óta sehol nem láthatunk. (néha a Blikk megírja, hogy már nem Marikával, hanem Katikával van együtt, de egyik médium sem meri őt felvállalni)

Miért történt ez Győzikével?

A legizgalmasabb ilyen történet Damu Roland esete volt, aki elég durván megverte Palácsik Tímeát (ha jól emlékszem, akkor másfél évig folyamatos volt az erőszak). Ott a TV2 nagyon komolyat hibázott. Kirobbant a botrány: Palácsik Tímeát Damu másfél éven keresztül bántalmazta. A pletykák szerint, házon belül nem nagyon foglalkoztak az üggyel. Damu több hónapig dolgozhatott, hiszen a Jóban Rosszban produkció alap emberének számított. (és nem is írták ki a sorozatból) Megtörtént Palácsik Tímea bejelentése, de semmi nem történt, pedig már a Hal a tortán befejező részében látható volt, hogy Damu Terminátor Roland egy kisebbségi komplexusban szenvedő, idegileg gyenge ember volt. Tehát ekkor a TV2 csoport elég nagyot hibázott. Nekem egyre inkább úgy tűnik (nyilatkozatokból is ez látszik), hogy most próbálnak kompenzálni és elkerülni a csatorna nevének további romlását. 

Na, de nézzük a videót->Győzike elmondja a kis elméletét. Nyilván arra gondolt, hogy a csatorna összejátszott, hogy végre ki tudják őt rúgni. Elmondja, mi történt vele, hogyan emlékszik vissza az ominózus napra, de alapvetően tagad. (Mi mást tehetne?) A testbeszédén, a hanglejtésén, a nyilatkozatán látszik, hogy most jött rá arra, valójában mit is művelt, de akkora sztárnak érezte magát, hogy nem is vette észre a tetteinek a súlyát. Úgy gondolom Győzike egyedül próbálta meg kezelni a helyzetet és azt a stratégiát fogalmazta meg, hogy személyesen, a Frizbi stúdióban úgy fog kijönni a dolgokból, hogy az ismertségét használja ki a szerkesztővel szemben, aki nem közszereplő. Bepróbálkozott a csatornánál is:

"Médiában és marketingben és pr-ban Gáspár Győzike a legnagyobb"

Nem mondod?! Számoljuk már meg, hogy egy, végül meg nem jelent Zara kampányon kívül hány cég kérte fel reklámarcnak... Sajnos Győzike nem gondolta, hogy a csatornának és mindenki másnak teljesen mindegy, hogy éppen éhen fog e halni, vagy sem. Két perc alatt még ő is pótolható. Megtörtént, Győzike pedig jó ideig nem fog szerepelni sehol, mert belesétált a 22-es csapdájába. 

Mi történt?

• Megtörtént az eset, Győzike üvöltözött, káromkodott, nőiességében kritizálta a szerkesztő hölgyet, aki halálfélelmében az autóba menekült.
• Győzike az incidens után nem forgathatott tovább, bevonult a pszichiátriára, majd Luxemburgba ment sztárkodni. 
• Fűt-fát írtak az újságok, nem volt Magyarországon, teljesen szabadjára lettek engedve az indulatok.
• Hazajött, bement a Frizbibe szétalázni magát.

Mi fog történni?

• Győzike a verseny szerződése értelmében nem mehet más csatornához, a fizetését nem fogja megkapni.
• Valószínűleg egy évig, ha nem talál ki semmi mentőötletet (esetleg a befizetendő adót felélik), akkor el fog tűnni a média süllyesztőjében. A szerződés lejárta után pedig nagy valószínűséggel az RTL-en fog szerepelni.

Mit kellett volna tenni?

• Első körben mindenképpen a média háta mögött lerendezni a helyzetet.
• Visszavenni az arcából és elnézést kérni. Mondtam volna, hogy úriember módjára megbeszélni a dolgokat, de a történet ott elkezd vérezni, hogy úriember nem beszél így hölggyel.  
• Megtörténik az ominózus eset. Meetinget kezdeményezni a TV2 részéről a tulajdonossal, főszerkesztővel, illetve a sértett vezető szerkesztővel és tisztázni a helyzetet, elébe menni a botránynak. (teljesen el lehetett volna úgy adni később, hogy egy performansz volt, abszolút betervezett jelenetként lett felvéve. 10.000%, hogy a Tv2 csoport menedzsmentjével ki lehetett volna alakítani egy olyan status quot, amely mindkét félnek megfelelő.
• Ha az utóbbi kettő nem sikerül, akkor szépen végigtelefonálni a hazai sajtót és mindenhol elmondani, hogy nem úgy gondolta, megbánta, sajnálja, de leginkább mindenhol hangoztatni, hogy megköveti a hölgyet és szeretné kiengesztelni. (úgyis lesz cikk, de akkor tudjuk befolyásolni az újságíró tollát). Nem pedig a "Gáspár névvel" meg hasonló fennkölt mondatokkal húzni az időt. Eljutni a nézőkig, a sértettig, velük egy hangot beszélni! Ez a lényeg. Nem azt hangoztatni, hogy a Gáspár család, a Gáspár név, meg nagy mellénnyel beszélni mindenről. K.I.S.S. = Keep it stupid simple. Egyszerűen, lényegre törően. Egyértelműen látszott, hogyha a Frizbiben normálisan állt volna a dolgokhoz meg lehetett volna menteni az együttműködést. 

Alapvetően ha egy embert egy hasonló szituációban magára hagynak, szinte teljesen biztos, hogy szét fog esni, szét fogják alázni, majd eltemetik. Ez történt most is. Nem csak a médiában, hanem az üzleti életben sincs hosszú jövője. Azért fontos egy ilyen helyzetben a menedzsment, illetve a támogatás, mert kellenek azok a szereplők, akik kívülről tudják megítélni a cselekedetek következményeit és nem torz képet mutatnak saját maguknak. Győzike ugyanis mit lát még mindig? Ő sztár, neki mindent szabad. Mit lát a külső szemlélő? Valahogy úgy kell átformálni az ügyfél kommunikációját, hozzáállását, hogy emberközelivé tegyük és megértessük a nézővel, hogy ilyen nem fordulhat elő többször. Ha jól fel van építve a válságkezelés, akkor kezelhető a dolog. Jól látszik, Stohl Andrást már második alkalommal kapják el drogozás, ittas vezetés ügyével, mégis vissza tudott térni. Persze, hiszen egy komoly csapat volt a háttérben. 

Amit látni és tudni kell, hogy egy válságot egyedül nem fogunk tudni megoldani, még akkor sem, ha rendelkezésre áll minden kapcsolat, információ, szellemi tőke, ugyanis torz képpel a fejünkben indulunk a folyamatnak.